Régóta megfigyelte, hogy az emberek túl nagy terhet tesznek a karácsonyra. Sokan azt remélik, ami a hétköznapokban elmaradt – a békés, szeretetteljes együttlét –, majd három nap alatt bepótolható. Ám amikor szenteste leülnek az asztalhoz, gyakran előtörnek a régóta hordozott, ki nem mondott sérelmek. Náluk ilyesmi nem fordulhat elő. A doktor úrnak szép nagy, úgynevezett mozaikcsaládja van. Csernus Imre tizenegy éve él a feleségével, akinek vannak gyerekei, és a nagyobbik lányának fél évvel ezelőtt született meg a kisfia.
„Nagypapa lettem, ami büszkeséggel tölt el. Sajnos a családunk nemcsak bővül, hanem fogy is. Édesapám hat évvel ezelőtt halt meg. Az édesanyám 80 éves, jól van, és szerencsére sikerült a falunkba, Noszvajra költöztetni.
Így napi kapcsolatban lehetünk, még szorosabban lehetünk együtt. Így, nagycsaládban telnek most a karácsonyi ünnepek is. Hogy mi lesz szenteste a vacsora? A halászlé az biztos, a többit még nem tudom. És hogy ki készíti a halászlét? Meg lesz főzve, csak ennyit mondhatok…”
Egy ideje Noszvajon él
View this post on Instagram
„A feleségem nagyon domináns hölgy”
Vajon ki tartja össze ezt a nagy családot? „A feleségem nagyon domináns hölgy, de nálunk nincs olyan, hogy valaki irányítaná a család életét vagy meghatározná, mikor mi történjen. Azt látom, sok családban éppen az ünnepek okoznak feszültséget. Amikor a Lipóton, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben dolgoztam, megtapasztaltam, milyen megterhelő a karácsony a betegeknek és hozzátartozóiknak: akkor volt a legtöbb depresszió, öngyilkosság, alkohol- és drogvisszaélés. Én évtizedeken át orvosként dolgoztam, soha nem csináltam nagy ügyet a dátumból. Akkor volt karácsony, amikor épp volt egy kis szabadidőm. Azt is látom, hogy egy bizonyos életkor felett a 21. század embere könnyen a megszokásainak rabjává válik. Nem akar változtatni, nem akar kilépni a komfortzónájából – pedig sok probléma éppen ezzel lenne megoldható. Ha valaki nem hajlandó megújulni, idővel eltűnik az életéből a spontaneitás. Spontaneitás nélkül pedig nem lesz semmi, ami izgalmat vigyen a mindennapjaiba – és ez nemcsak rá, hanem a környezetére is katasztrofális lehet. Ez az ünnepekre ugyanúgy igaz.
A feleségem szokta rám mondani, hogy ilyen őrült csávóval még életében nem találkozott, mint amilyen én vagyok: amit a fejembe veszek, azt végigviszem.
Hiába, számomra, így közel a hatvanhoz, a megújulás kulcsfontosságú.”
Sok helyen tart előadás a kiégéssel kapcsolatban
View this post on Instagram
Kiskifli, nagykifli
Abba is beavat, milyen harmonikusan élnek a feleségével. „Korán kelő vagyok, a reggeli egyedüllétek kulcsfontosságúak számomra, ez az énidőm. Amikor nem történik semmi, sötét van, vagy tavasszal-nyáron világosodik, ilyenkor imádok egyedül lenni. Megnézem, mi történt a nagyvilágban, elolvasok vagy átfutok pár cikket, kávézom… Utána elkészítem a feleségemnek is a kávét, és nagyon kedvesen ébresztem.
Szeretjük kettesben, meghitten indítani a napot. Ilyenkor megbeszéljük az aznapi teendőket, beszélgetünk az emberekről, akik körülöttünk vannak.
Van egy éttermünk, a főzéshez szükséges alapanyagokat mi vesszük meg, együtt megyünk a piacra vásárolni. Így indul többnyire a napunk. Én sokat utazom, az előadásaimmal járom az országot – most épp a munkahelyi és párkapcsolati kiégésről szoktam beszélni. Estére, mire hazaérek, előfordul, hogy a feleségem már alszik, ő korán fekvő. Én ilyenkor már fáradt vagyok az olvasáshoz, kicsit szöszölök, aztán lefekszem. Tizenegy éve vagyunk együtt, és a szokásunk – hogy kis- vagy nagykifliben alszunk – azóta is megmaradt.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
