Pásztor Erzsi máig nehezen fogadja a rajongók ajándékait. Azt mondja, mindig meghatódik, amikor virágcsokrokkal lepik meg, nehéz megszoknia a felé irányuló végtelen szeretetet. Ám a derű mindenen átsegíti, amit az édesanyjától tanult meg.
„Az anyukám fodrásznő volt, nagyon nehéz gyerekkorom volt, de ő mindig derűs volt. Azt mondta: amit nem tudsz megváltoztatni, azt engedd el. Ne rágódj rajta. Ezt nem lehet felnőtt fejjel megtanulni. Ezt gyerekkorban kell megélni. Én ma is így vagyok. Ha nincs előadásom, örülök, hogy szabad vagyok. Ha van, örülök, hogy játszom. Hazamegyek, rongy vagyok, de másnap már mennék újra. Most már tudom: el kell kerülni azokat, akik elszívják az energiát. Csak sugárzó emberekkel szabad körülvenni magad. Mert ez az egész erről szól” – mesélte a Blikknek Pásztor Erzsi, aki a felejthetetlen karácsonyokról is mesélt.
„Karácsonykor sokszor a nagymamámnál vacsoráztam, és amikor hazamentünk, már állt a fa. Hajnalban mindig arra ébredtem, hogy kalácsillat van, mert anyám akkor kelt fel sütni. A fán mindig volt elrejtve egy kis ékszer. Egyszer kaptam egy gyűrűt, egy négerfejes volt, és én annyira féltem, hogy ellopják, hogy elástam a kertben. Később az egész udvart felforgattuk, de soha nem lett meg, én pedig ordítottam, úgy sírtam.
Gyönyörű gyerekkorom volt, mert ezek a karácsonyok mindent megadtak. A háborút is átéltem, ma már alig él olyan színész, aki erre emlékszik. De engem nem érdekel a korom. Amikor színpadra lépek, csak az számít, hogy jó ott lenni!”
– árulta el a színésznő.
Egyedül töltötte a tavalyi karácsonyt
2025 első perceiben Pásztor Erzsi köszöntötte az országot az RTL képernyőjéről. Ugyanakkor otthon, egyedül búcsúztatta az óévet. Úgy alakult, hogy a terveiket átvágta egy betegség. A lánya ugyanis éppen szenteste betegedett le, így elmaradt a közös karácsony, de a szilveszter is.
„Szilveszter éjszakáján csak egy dolgot kértem a Jóistentől. Azt, hogy hadd maradjak még egy kicsit, és abban a mederben folyjék tovább az életem, ahogy most. Ennyi idősen nem vágyom elérhetetlen dolgokra. Sokszor az elérhetőt sem érem el. Az öregségnek nagy szomorúsága, hogy az embernek már nincsenek szülei, és sok kedves barátot is elvesztettem. Szerencsére kaptam újakat is a sorstól, és a régiek emléke velem marad” – mesélte akkor lapunknak.
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
