Sokak számára cseng ismerősen Cserháti Tamara neve. Nem azért, mert elnyerte a koronáját. Sokkal inkább azért, mert azon kevesek egyike, aki ennek a világnak elég gyorsan hátat is fordított. Mást szeretett volna. Szerényebb, csendesebb volt annál, hogy a szépségiparban magabiztosan eligazodjon és jól lavírozzon a szakmai és a kevésbé szakmai lehetőségek között. „Sok mindenhez még nagyon fiatal voltam, egyet azonban már húszévesen is tudtam: nem erre vágyom. Akkoriban egy ismert ember is arra figyelmeztetett, semmire nem fogom vinni, ha nem vagyok bevállalós. Mégis, valahogy sosem éreztem, hogy a szépségemből kellene megélnem. Ha nincsenek a külső visszajelzések, talán eszembe sem jutott volna jelentkezni” – emlékezett.
Új világ tárult fel
Cserháti Tamara nem sokkal azután, hogy ezt eldöntötte, megismerkedett jelenlegi férjével. Két évvel később pedig már együtt vágytak családra, gyerekekre, ezért összeházasodtak. Ez idő alatt megtalálta önmagát. Rájött, hogy ami igazán érdekli, az a gasztronómia.
Férje zsidó származása miatt teljesen beleásta magát a közel-keleti ízek világába. Mára pedig két szakácskönyvvel is büszkélkedhet.
„Eleinte csak a férjem kedvében szerettem volna járni, azért kerestem a recepteket. Aztán, amikor először elvitt Izraelbe, hogy bemutasson az ott élő családjának is, végérvényesen beszippantott az ország gasztronómiája. Mire a gyerekeink, Ben és Ella megszülettek, egészen otthonosan mozogtam a konyhában és a zsidó ételek között. Mondhatom, hogy a házassággal és az anyasággal egy teljesen új világ nyílt ki előttem” – mesélte.
Akár ki is tagadhatták volna
Cserháti Tamara időközben felvette férje vallását. Szerencsésnek érzi magát, mert mindezt nem családi nyomásra kellett megtennie, hanem saját akaratából, a második gyerekük születése után. A betérését az egész család együtt ünnepelte, bár eleinte mindenkit meglepett a döntése.
„Ha anyósomék a szigorú értelemben vett, hagyományos ortodox vallási gyakorlatot követnék, ezt meg kellett volna tennem már a házasságkötésünk előtt.
Ki is tagadhattak volna könnyedén. Ám sem a család részéről, sem a férjem részéről nem volt soha ilyen elvárás felém.
Olyannyira, hogy még a férjem és köztem sem merült fel mint lehetőség. A fiam, Ben születése után azonban egyre inkább azt gondoltam, egyszerűen meg kell találnunk azt az irányt, amiben neveljük őket, hogy ne keverjük meg őket teljesen. Ella születése után pedig már nemcsak azt szerettem volna, ha tartanánk a zsidó hagyományokat, hanem én magam is szerettem volna betérni.
Egy irányt követünk azóta, de úgy, hogy közben az én családom ünnepeit is ismerik a gyerekek. Azaz hanukát tartunk otthon, főleg olajban sült ételeket fogyasztunk, viszont Győrben együtt díszítettük a nagyszülőkkel a karácsonyfát is és töltött káposztát eszünk, pulykahúsból.”
Kiemelt kép és fotók: TV2, Archív
