Felsőlajoson, a Mámor Lovasudvaron Takács Gyuri, vagy ahogy a tévénézők ismerik, Gyuri gazda fogad minket nagy mosollyal, és hamarosan már körbevesznek minket a lovai is, akik nagyon barátságosak mindenkivel. A lovarda egyébként nemrég költözött a fővároshoz közeli településre. „Az Őrségből költöztünk ide, a szlovén határtól voltunk 800 méterre, és csak szállóvendégeink voltak, nem sikerült fix csapatot kialakítani. Bántotta az egómat, hogy annál sokkal jobb lovaink vannak, mint hogy minden héten más döcögjön rajtuk – meséli Gyuri gazda. – Akkor döntöttem el, hogy átköltözünk ide, az ország közepébe, ahol van élet, ahol vannak versenyek. Mindenképp olyan helyet akartam, ahol végre olyan legelőt tudok a lovaknak adni, ami árnyékos, ahol vannak fák. Ráadásul itt nagyok a pályák, ezért nagyon jó versenyeket tudunk rendezni. Ezek voltak a fő szempontok, és itt kiváló helyre találtunk.”
Ellenőrzi a csikókat
Gyuri gazda általában heti három napot tölt lent, a lovardában. „Elég sok időt elvisz a Budapesten található bárom – magyarázza a Házasodna a gazda szereplője. – Akkor szeretek a legjobban lejárni, amikor jönnek a versenyzők edzeni. Nagyon szeretem nézni az edzéseket, szeretem, ha a lovaink jól mennek, ha a lovasaink jól mennek.
Jövök, végigszeretgetem az állatokat, megnézem, a csikók mekkorát nőttek, hogy vannak.
Ha éppen kell valamit csinálni, akár szénát vinni, traktorozni valamit, azokat megcsinálom, de összességében azért jövök le, hogy ezt az egészet élvezzem. Én tényleg csodálom a lovainkat. Most tizenkilencen vannak.”
Csodálatos gyógyulás
Hamarosan megismerkedünk a lovastanya legismertebb és legközkedveltebb lovával is, akinek a története is megható. „Kutuzovnak egyik pillanatról a másikra kezdődött a leépülése – emlékszik vissza a nehézségekre Gyuri. – Először csak azt hittük, taknyos lett, utána másnapra már jött vissza a víz és a takarmány az orrán. Ekkor hívtunk állatorvost. Bevitték a kórházba, és kiderült, hogy a bal légzacskója begombásodott, a bal fele pedig lebénult a lónak.
Több mint 200 kilót fogyott, már ötven napja kórházban volt, amikor felhívtak minket, hogy el kell engedni, és el kell altatni, mert ez már inkább állatkínzásnak minősül, és nem fogják tudni visszahozni.
Mondtam nekik, hogy teljesen távolítsák el a gombát a légzacskójából, és utána hazaviszem. Azt mondták, hogy úgy egy-két nap múlva meg fog halni, mert ugye ők napi kétszer-háromszor is mosták neki, hogy valamit tudjon nyelni vagy egyáltalán lélegezni. Akkoriban négy lovunk volt, és azt akartuk, hogy otthon legyen, imádta a kancáinkat.
Úgy voltunk vele, hogy akkor otthon hal meg boldogságban, nem egy dögkúton fogják állva elaltatni.
Eltelt egy hét, két hét, három hét, és négy-öt hónappal azután, hogy hazahoztuk, hirtelen elkezdett javulni az állapota, szépen hízakodott. Azóta pedig már újra díjugrat, megy gyerekekkel, felnőttekkel versenyekre, fedez, született tőle két csikónk is.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
