1989-ben a Forma–1 francia nagydíján csendült fel először Palik László hangja a tévében, aki azóta is rajong az autóversenyzésért. De más sportokat is kedvel. Az ügyességi és extrémsportokat is, nem véletlenül vállalta el és vezette három évadon át az Exatlon Hungary című műsort. A riporterkedés mellett egyébként ő maga is autóversenyző lett. A világ legelismertebb tereprali futamán, a Dakar-ralin 2005-ben a 18. helyen végzett, ami máig a legjobb magyar eredmény az autósok között. Hosszú évek óta fut is, és mint az legutóbbi Három igazság című podcastjából kiderült, kacérkodott a lovaglással is.
„Én már ültem ezen a dolgon. Zseniálisnak tartom. Volt vele egy darab problémám, bevallom. Bőven felnőtt fejjel ültettek fel egy lóra, és nagyon hamar rájöttem, hogy ennek a cuccnak önálló akarata van. Tehát ki kell építeni egy harmonikus, bensőséges viszonyt, mert ez egy dologról szól, a kooperációról. Sokkal nagyobb és erősebb, mint én. Tehát én vagyok az a kényszeres, akinek meg kell őt értenem, és el kell kezdenem tudni vele kooperálni.
És amikor ide eljutottam fejben, akkor őszintén mondom, azt mondtam, hogy ezt megérteni és megtanulni – egy élet kell hozzá. Nekem ennyi időm már nincs”
– vallotta be a műsorvezető, aki úgy döntött, ha már lóerő, akkor ő inkább az autókat választja.
„Maradtam az autóknál, mert viszont az autókat, leglényegibb: a versenyautókat, én úgy kezelem fejben, mit a lovat, aki bármikor megbokrosodhat. Tehát éreznie kell, hogy én kontrollálom. Mindig kontroll alatt kell tartani, és neki tudnia kell, hogy én kontroll alatt tartom” – tette hozzá, és hogy szerinte az autók lóerejét könnyebb kezelni.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
