Szöveg: Turcsán Anna
Mint azt elöljáróban Bangó Marika megjegyzi, nem ellenségként, hanem szövetségesként tekint két menyére. De Betti és Anikó is megtesz mindent azért, hogy kijöjjenek az anyósukkal.
Nem telepszik rá a gyerekeire
A három asszony szeretettel öleli egymást, számukra az anyósviccek konfliktusai ismeretlenek. „Soha nem gondolkoztam azon, hogy milyen anyós leszek. Nem volt tervem, csak azt tudtam, ha van is sérelem, azt félre kell tenni és elfogadni azt a személyt, akit a gyerekünk választott – mondta bölcsen Bangó Marika, a Kossuth-díjas Bangó Margit énekesnő lánya.
Ha nem így teszünk, azzal az egész családunkat tönkretehetjük.
Bettikémmel, Ricsi fiam feleségével az első pillanattól megvolt köztünk az összhang, ráadásul ők négy évig nálunk is laktak. Úgy tekintettem Bettire, mint a saját lányomra. Elemér fiam feleségével, Anikóval viszont dolgoznunk kellett a kapcsolatunkon, kompromisszumokat kellett kötnünk.
Szerencsére ez már jó ideje a múlté.” Az énekesnő szerint a titok az ő és férje, Elemér hozzáállásában rejlik. „Mi nem szólunk bele a dolgaikba. Ez az ő életük, nem a miénk! Ha kell, mögöttük állunk, megbeszéljük a gondokat, de nem avatkozunk semmibe.”




Közösen döntöttek
Vajon milyen kompromisszumról beszélt Marika? Miért volt Anikónak nehezebb beilleszkednie a Bangó családba, mint Bettinek? „Nagyon fiatalon jöttünk össze Elemérrel.
Igaz, hogy én már húszéves voltam, de ő csak tizenhat.
Ez egyikünk családjának sem tetszett – vallotta be Anikó. – Az idő viszont minket igazolt. Már huszonnégy éve együtt vagyunk, és két gyönyörű gyerekünk született.”
A szülők azonban annak idején nem voltak túl bizakodóak, így fenntartásokkal fogadták ezt a szerelmet. „Mindkét oldalról azt hitték, hogy ezzel mindennek vége, nem fogunk iskolába járni. Ez nekem is megakasztotta a kapcsolatomat Marikával. Ebből adódóan voltak nézeteltéréseink, kezdetben rossz szemmel néztek rám. Be kellett bizonyítanom, hogy van helyem a családjukban.”
Végül a fiatalok leültették az egész családot, és közösen átbeszélték a jövőt. „Az iskola alapvető elvárás volt a részükről, de mi is úgy gondoltuk, a tanulás fontos. Miután ezt rögzítettük, azt mondták, rendben, nézzük meg, hova jut a kapcsolatunk.” Idővel Anikó és Marika is megszerették egymást, és az ifjú meny sok trükköt ellesett az anyósától. „Megtanultam tőle a hatékony háztartásvezetést. Például, hogyan tudok egy óra alatt négyféle ételt főzni. Sajnos nálunk mindenki mást szeret, ritka a közös nevező. Például ma a férjemnek mozzarellás húst készítek, a lányom gombamártásos húst kért, a fiam rántott húst, én natúr, sült húst fogok vacsorázni, és a köretek sem egyformák…”
Kiabálni felesleges
Anikó hozzátette, számára Bangóék családcentrikussága nagyon szimpatikus. „Ők tűzbe mennek egymásért. Én nem ilyen közegből jöttem, viszont sokat formálódtam.” Marikával pedig túlléptek a kezdeti nehézségeken és nem ritka, hogy közös programokat szerveznek. „Nagy Harry Potter-rajongók vagyunk, így a legutolsó részét együtt néztük meg a moziban” – árulta el.
Betti számára egyenesebb út vezetett Marika szívéhez. „Ismertem őt a tévéből, így még jobban izgultam az első találkozás előtt. Felesleges volt. Nekem már volt egy négy és fél éves kisfiam az előző kapcsolatomból, akit rögtön elfogadtak, és a mai napig a saját unokájukként tekintenek rá.
Marika tipikus tyúkanyó, a családja a mindene.
Tőle tanultam meg főzni és azt, hogy a harmónia, a nyugalom milyen fontos. Nincs olyan probléma, amit szeretettel ne lehetne megoldani. Ő sosem kiabál, kiegyensúlyozott, nekem ez példaértékű. Olyan is volt, hogy a férjemmel összevesztem, és a békülésben Marika segített. Kifejezetten boldog időszaka volt az az életünknek, amikor a kezdetek kezdetén néhány évig náluk laktunk!”
Karrier vagy anyaság?
Marika nem véletlenül féltette a fiát a korai kapcsolattól. Pontosan tudta, az milyen veszélyekkel járhat, hiszen ő maga is nagyon korán, mindössze tizenöt éves korában hozta világra első gyerekét, Tinát, akit még három másik követett. Zenei pályafutása is azután indult el, hogy gyerekeit felnevelte.
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska/fotocentral.hu




