Ifjabb Papp Lászlóval a Madame Tussaud múzeumban beszélgettünk, ahol édesapja életnagyságú viaszmása áll. László az olimpikon világbajnoki övét és három olimpiai aranyérmét is megmutatta.
Pult alól kapták a pacalt
Október közepén volt huszonkét éve, hogy a Görbe becenévre hallgató bajnok 77 évesen itt hagyta a földi világot. Még a legifjabb generációnak sem csak a Papp László Sportaréna jut eszébe nevének említésére, ők is tudják, milyen nagy bajnok volt. Aki pedig egy kicsit is jártas a sport világában, azt is tudja, hogy megszámlálhatatlan érmet, köztük három olimpiai aranyat és megannyi ifjú tehetség gondozását köszönhetjük neki. A fia persze nem csak így emlékszik rá.
„Otthon olyan volt, amilyennek egy apának lennie kell. Bár rettenetesen elfoglalt volt, mindig figyelt rám. Emlékszem a közös vasárnapi ebédekre, a beszélgetésekre és arra, ahogy játszott velem, vonatoztunk, autópályát építettünk. És a többi apukához hasonlóan, kisebb koromban ő is sétált velem karácsony napján, míg anyám a fát díszítette. Amikor pedig már nagyobb voltam, elkísérhettem mérkőzésekre, élménybeszámolókra.”
Az idő rohamléptekben robog, hihetetlen, de ifjabb Papp Laci is hetvenegy esztendős már.
„Úgy tíz-tizenkét éves koromban tudatosult bennem, hogy az apám híres ember. Anyám mesélte, még a hentesnél is összeszaladtak az emberek, ha híre ment, hogy ott vásárol. Emiatt a pult alól is hozzájuthattak a pacalhoz, ami akkoriban ritkaságnak számított. Apám azt imádta, anyám meg finoman főzte. Imádott enni, főleg a magyaros kajákat szerette.”
Kerülte a kocsmákat
Papp Laci és szerelme, Erzsébet több mint ötven esztendeig osztották meg egymással az életüket, és a sportoló sokat köszönhet az asszonynak.
„Ők ketten nagyon jól egymásra találtak. Ahogy a legtöbb családban, nálunk is a nő, az anya volt a főnök. Ez hasznosnak is bizonyult. Visszatartotta apámat a rossz dolgoktól. Többször előfordult, hogy amikor még aktív korában hívták a barátai piálni, anyám azt mondta, ha elmész, akkor nincs értelme a versenyszerű ökölvívásnak, akkor azt ne csináld, válassz. Abszolút mindenben mellette állt, biztosította nekünk a stabil hátteret, ugyanakkor szigorú volt. Kordában tartotta apám végtelen jóindulatát is, miután szép számmal környékezték meg szélhámosok, kölcsönkérők… Mindketten szívesen segítettek másokon, csak apám hajlamos volt a meggondolatlanságokra.”
A bajnok a fia pályaválasztásába sem szólt bele. Megtanította az ökölvívás fortélyaira, de felmérte, a gyereket jobban érdekli a zene és a műszaki világ, így hagyta a maga útját járni. Ifjabb Papp László végül a műszerész hivatást választotta.
Családja ápolta
A családi harmónia és szeretet Görbe egészségi állapotának romlásával sem szűnt meg.
„A Parkinson-kórral kezdődött, de az elején nem volt vészes. Csak akkor remegett nagyon keze, ha felizgatta magát. Ki lehetett mozdulni vele otthonról, jöttünk-mentünk, később viszont már csak a ház körül sétálgattunk. A betegség lassan eluralkodott rajta.”
És nemcsak a Parkinson-kór, hanem egy másik alattomos betegség, az Alzheimer-kór is gyengítette. Legalábbis a közvélemény eddig így tudta.
„Nem volt Alzheimer-kórja. Sajnos túl későn derült ki, hogy az agyvize nem szívódik fel rendesen, emiatt elhalt a homloklebenye. Ezért beszélt nehezen, aztán már egyáltalán nem is tudott beszélni. Türelemmel és méltósággal viselte a betegségét. Olykor be kellett vinnünk a kórházba, például, mikor tüdőgyulladást kapott, de mindig mondtuk, nem meghalni vittük, hanem hogy meggyógyítsák.”
A nagy harcos állapota 2003 októberében fordult válságosra.
„Élete utolsó öt napját töltötte végül a kórházban, édesanyámmal végig mellette voltunk.”
Erzsébet tizenkét évvel élte túl szerelmét, fiuk azóta is szeretettel gondol rájuk.
„Nekem két fiam és két unokám van. Nyugdíjasként ott segítek nekik, ahol tudok. Hozom-viszem az unokákat. Fő tevékenységemként édesapám emlékét őrzöm. Jövőre lesz születésének a századik évfordulója, arra is szeretnék valami különlegessel készülni.”
Kései találkozás
Papp Lacinak kétségkívül a hatvanadik születésnapja sikerült a legemlékezetesebbre. Nemcsak azért, mert az arénában tizenkétezer ember köszöntötte egyszerre, hanem mert Friderikusz Sándor meglepetésvendégnek meghívta műsorába azt a Joey Giardellót, akivel annak idején Görbének nem sikerült megküzdenie. Az akkori politikai elit nem engedte el a világbajnokságra.
Kiemelt képek és fotók: Archív
