Kiss Ernő Zsolt és Nyári Darinka lányukkal Pomázon élnek, a környező településeket, városokat úgy ismerik, mint a tenyerüket. Így ha elegük van a mindennapos mókuskerékből, elég autóba ülniük, és csak tíz percet kell kocsikázniuk ahhoz, hogy valamelyik kedvenc helyükön kicsit kiereszthessék a gőzt. Mint mesélik, sok erőfeszítésükbe került, hogy egyáltalán megtanuljanak kikapcsolódni. „Az van, hogy mi képesek lennénk napi huszonnégy órában dolgozni. Nyilván ebben az is benne van, hogy szeretjük azt, amit csinálunk. Ugye én vezetem Pomázon a művelődési házat, aminek egyébként Ernő felel az arculatáért, illetve ő gyártja a podcastokat, közben forgat, játszik a Madách Színházban, és még van egy vállalkozásunk is… Így felsorolva tényleg durva!” – neveti el magát Nyári Darinka.
Majd a férje folytatja. „Hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat. Nemcsak azért, mert a munkánk a hobbink és a szenvedélyünk is, hanem mert bírjuk a gyűrődést. Viszont be kellett látnunk, hogy már nem vagyunk húszévesek, és mielőtt még kiégnénk, muszáj változtatni. Most ezen dolgozunk. Ezért találtuk ki, hogy még ha csak pár órára is, de elszökünk egyet sétálni, kirándulni, ebédelni vagy csak sütizni egyet, hogy kiszakadjunk a monotonitásból.”
„A szomszédban is lehet turistáskodni”
Ugyan Ernőék megtehetik, hogy bizonyos mértékig maguknak osztják be az idejüket, ez közelről sem jelenti azt, hogy délután négykor felállnak, és csapot-papot otthagynak.
„Sőt igazából akkor vagyunk a legaktívabbak. Kezdődnek a délutáni, esti programok, foglalkozások a házban, a lányunk, Zuzu is akkor érkezik meg, jön táncra – mondja Nyári Darinka. – És akkor estig bent vagyunk. Cserébe aznap Ernővel biztosan tartunk egy kényelmes ebédszünetet, vagy megiszunk egy kávét a közelben. Ennek igyekszünk megadni a módját, úgy is fogalmazhatnék, hogy csinálunk belőle egy randit!”
„Ez roppant fontos mindkettőnknek! Elképesztő, mennyit számítanak ezek a lopott közös félórák!”
– jegyzi meg lelkesen Kiss Ernő Zsolt. – Nem beszélve azokról a délutánokról, amiket hármasban tudunk tölteni. Szentendre tíz percre van tőlünk, mégis amikor átérünk, úgy érezzük magunkat, mintha elutaztunk volna. Tehát nem kell több száz kilométert megtenni ahhoz, hogy kikapcsolódjunk. A szomszédban is lehet turistáskodni – jegyzi meg nevetve. – Egyszer olyan is volt, hogy egy napra kikértük Zuzut a suliból, mi is szabadságoltattuk magunkat, és akkor reggeltől estig meg sem álltunk.”
Irány Korea!
„Hozzá kell tenni, ez Ernő születésnapján volt, amikor vagy egy tucat közös programot szerveztünk – veszi át a szót a színésznő a férjétől. – Tehát csak úgy nem engedjük, hogy lógjon az iskolából, pláne nem úgy, hogy mi szervezzük le neki – kacag fel jóízűen. – De az egy szuper nap volt! Ráfért a kikapcsolódás, annál is inkább, mert olyan, mint mi: hajt ezerrel.
Érdekes volt, mert az idei nyári szünetben teljesen leengedett. Kis túlzással azt csinált, amit akart. Volt táborokban meg rengeteg programon, ezeken felül, mondjuk, ha sorozatozni akart, hagytuk. Azzal érvelt, hogy ’tudjátok ti, év közben milyen nehéz az iskola?!’ Ebben van igazság, így engedtünk a ’lelki terrornak’…
Különben meg tényleg nem kell őt noszogatni, hogy tanuljon. A fejébe vette, hogy Koreában akar egyetemre járni, ahhoz meg elengedhetetlen, hogy egy jó középiskolába kerüljön. Mi persze támogatjuk, ahogy csak tudjuk.”
„Céltudatos kis csaj, az már egyszer biztos – jegyzi meg Ernő. – Van, hogy rá kell szólni: pihenjen. De hát ebből is látszik, olyan, mint a szülei. Le sem tagadhatnánk egymást.”
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentrla.hu; Archív
