A diagnózis most már biztos, Molnár Anikó édesanyja Alzheimer-kórban szenved. Állapota előrehaladott, és az orvos szerint ez csak súlyosbodni fog. Az asszony múlt héten már nem ismerte meg a lányát, a gyógyszereit nem engedi adagolni, ugyanakkor megtörtént, hogy életmentő pirulák fogytak el, amelyről nem szólt Anikónak. Sajnos az is egyre gyakoribb probléma, hogy nem eszik.
Egymás mellett laknak
Az állandó felügyelet kérdése egyre égetőbb. Még úgy is, hogy egymás közelében laknak. Pomázon, közös telken, de külön bejáratú otthonon osztoznak. Így Anikónak szembe kell néznie a legrosszabbal, és egy Alzheimer-betegségben szenvedőkre szakosodott intézményt kell találnia édesanyjának.
Lelkileg nehezen viseli ennek a gondolatát, de sajnos anyukája önmagáról is egyre nehezebben gondoskodik. Minderről azért beszél, hogy erőt adjon mindazoknak, akiknek hozzájuk hasonlóan gyógyíthatatlan betegségben szenved valamelyik hozzátartozója.
Nehéz kérdés
„Látom, hogy most már egyre nehezebben viseli a napi rutinját is. Mégis jogom van nekem dönteni arról, hogy én most elköltöztetem őt innen, az otthonából? Meg egyébként belegondoltam abba a szituba, hogy ok, intézek a háta mögött egy bentlakásos otthont, ahol kifejezetten alzheimeresekkel, demensekkel foglalkoznak. És akkor összepakolok neki egy bőröndöt, beültetem a kocsiba, kigurulunk az udvaron, és miközben én tudom, hogy már soha többet nem jön ide haza. Ő meg abban van, hogy csak megyünk valahova kirándulni” – beszélt súlyos dilemmájáról a Fókuszban Molnár Anikó.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
