Mielőtt a nagy napról kérdezném őt – ahol vendégként én is ott lehettem –, megkérem, meséljen magukról, a megismerkedésükről, hogy mennyire volt könnyű összehangolniuk az életüket. Miki civil, teljesen más közegben mozog, mint felesége, és bár nem nagyon néz tévét, főleg reggel nem, aznap otthon felejtette az iratait, visszarohant, és valami sugallatra bekapcsolta a tévét – és ez az ő nagy szerencséjük! „Így van, ugyanis egy műsorban látott meg, ami után üzenetet küldött nekem a közösségi oldalamon. Leírta, hogy egyedülálló, és hogy szeretne megismerni. Na már most, érdemes két fontos dolgot is tudni. Az egyik, hogy ekkor én mélyponton voltam, hisz’ nem sokkal azelőtt szűnt meg a színházam, és fejeződött be a párkapcsolatom is. És emiatt én nem is válaszoltam rögtön Mikinek. Meg hát a neve! Néztem, hogy Zrínyi Miklós… Azt hittem, viccel! A másik pedig, hogy ő egészen addig, amíg nem látott engem ebben az interjúban, azt gondolta, én egy megközelíthetlen színésznő vagyok, aki fenn hordja az orrát – meséli nevetve a színésznő. – És amikor rájött, ez nincs így, sőt épp ellenkezőleg, szeretek dolgozni, szeretem az egyszerű életet, annyira meg akart ismerni, hogy az sem érdekelte, hogy nem reagáltam. Újra írt, valami olyasmit, hogy hűségesen vár rám a várárokban, és hogy legalább a csapóhidat engedjem le, hogy a hóvirágot átadhassa, mert fázik így februárban. Annyira jópofa volt. Érződött, hogy van humora, emellett kitartó is volt, így válaszoltam…”
Beadta a derekát
Több héten át leveleztek, Ilonát végül a barátnői beszélték rá, adjon egy esélyt a Mikivel való randinak. „Beadtam a derekam… Beláttam, igazuk van, ez a férfi megérdemel egy találkozót. Amire Miki virágcsokorral érkezett! Nagyokat pislogva megkérdeztem tőle, ’Virágot hoztál?’, mire ő, ’Miért? Nem így illik?’”
Miki és Ilona végül zárásig beszélgettek Szentendrén a cukrászdában, majd találka találkát követett. Megtudták, nem csak a humoruk, az értékrendjük is egy, hogy rengeteg hasonlóság van bennük, például, hogy nagyon szeretnek kertészkedni. Hamarosan pedig a családjaiknak is bemutatták a másikat. „Ez is könnyen ment. Miki találkozott a fiammal, Bencével, én pedig az ő lányaival.”
Különös lánykérés
Miki tavaly ősszel tette fel neki a nagy kérdést, hozzámegy-e feleségül. És mint ahogy a megismerkedésüknek, az eljegyzésüknek is megvan a maga története… „Hát az egy nagyon vicces este volt! Miki fiatalon focista volt. És mivel többször eljött velem színházba, sőt színpadon is látott, gondolta, ideje neki is megmutatnia az ő világát, így elvitt egy Fradi-meccsre, ahova én lila ruhában indultam volna… Miki ekkor udvariasan megjegyezte, biztos ebben a ruhában szeretnél jönni? Nekem meg fogalmam sem volt, mire érti ezt. Aztán persze elmagyarázta. Illetve az sem feltétlenül jött ki túl jól, hogy időnként hangosan az ellenfélnek drukkoltam, mert sajnáltam őket, hogy vesztésre állnak. Így amikor félidőben mondta, inkább menjünk, azt hittem, azért, mert attól tart, nehogy inzultus érjen – kacag fel jóízűen. – De nem, hanem mert már nagyon izgult a lánykérés miatt… Én ugyanis másnap utaztam Amerikába a barátaimhoz, és még előtte szeretett volna megkérni. Bebiztosította magát – mosolyodik el. – Azt tudtam, hogy egyszer majd szeretne elvenni, de akkor este egyáltalán nem számítottam rá, hogy megkéri a kezem.
Zsúfolt napok
Miután a színésznő hazajött a tengerentúlról, bele is vágtak az esküvőszervezésbe. Tudták, nyár elején szeretnének megesküdni, méghozzá a szentendrei skanzenben, ahol Ilona két évig csinálta a színházát. A dátum is hamar meglett, a meghívón az állt: május 31-e. „Volt abban valami meglepő és mulatságos, hogy pont amikor az esküvőmet szervezem, megtudom, enyém lesz a főszerep az Ezüstmenyasszony című darabban… De ez még hagyján! Merthogy Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház igazgatónője azzal hívott fel, hogy a premier május 30-án lesz. Hirtelen nagyon megijedtem. Annyi biztos volt, egyiket sem akarom lemondani, tehát fel kell kötni a nadrágot. Szerveztük az esküvőt, közben próbáltam egy főszerepet, sokszor azt sem tudtam, hol áll a fejem. Bár Miki sokat segített, végszavazott, főzött, próbálta a terheket levenni rólam, így is történt egy vicces félreértés. Egyik nap be volt írva a naptáramba, hogy ’ruhapróba’, és amikor már Mikivel tartottunk Ceglédre a ruhaszalonba, akkor jöttem rá, hogy nem esküvői, hanem színházi ruhapróba, Budapesten. Szóval az a pár hét igencsak stresszes volt. De közben rengeteg segítséget kaptunk, innen is köszönjük a barátainknak, a családunknak! Hegedüs Miki barátságból elvállalta a ceremóniamesterkedést, Koncz Enikő, aki a színházam munkatársa volt, segített a szervezés lebonyolításában. Egy gyerekkori barátnőm, Vali intézte a nagybajomi rétest a lagzira, Miki húga, Szilvi pedig vállalta, megsüti az esküvői tortát. Szintén egy volt kollégám, Matisz Gabi lett a DJ, és sorolhatnám.”
A fia kísérte be
Miután Ilona sikeresen túl volt a premieren, volt ideje rápihenni a másnapi esküvőre. Azon a héten majd’ minden nap lógott az eső lába, szombat reggel viszont napsütésre ébredtek. „Úgy éreztük, áldás van az esküvőnkön. Szépen megreggeliztünk, összekészülődtünk, és együtt indultunk a templomhoz. Nem tartottuk be, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt, sőt Miki választotta az esküvői ruhámat. Bementünk a szalonba, és mivel ismer engem, ismeri az ízlésemet, rögtön rámutatott a tökéletes darabra. Hosszú, csipkés, nőies, de nem habos-babos! ”
Ilona és Miki izgatottan érkeztek meg a templomhoz, ahol már várták őket a vendégek. „Miki és én is voltunk már házasok, de korábban egyikünknek sem volt templomi esküvője. Mindketten katolikusok vagyunk, emiatt különösen fontos volt, hogy Isten színe előtt is egybekeljünk. Engem a fiam kísért az oltárhoz, Mikit pedig az édesanyja, Borika. És hát gyönyörű szertartás volt! Éreztük, hogy súlya van a holtomiglan-holtodiglannak, és nemcsak a véletlen műve, hogy mi két éve találkoztunk, és most itt állunk. Ránéztem Mikire, hogy ez most tényleg örökre szól?! És tudtam, láttam a tekintetében, hogy igen. Merthogy igenis van ilyen, hogy két ember, akik már túl vannak sok-sok mindenen, akik már hatvan körüliek, egymásra találnak! Pont ezért mesélek most a mi történetünkről, mert rámutat arra, tilos feladni, hogy megtaláljuk a párunkat!”
Ettek, ittak, mulattak
„Minden pillanat bevésődött, a reggeli készülődéstől kezdve a vacsorán át a hajnalig tartó buliig. Dörner Gyuri és felesége, Zsuzsi barátnőm voltak a tanúink. Semmit sem csinálnánk máshogy! És a násznép visszajelzéséből ítélve, mindenki jól érezte magát. Ettünk, ittunk, mulattunk! Voltak népzenészek is. Nekünk volt nyitótáncunk, tényleg fantasztikus volt! Pár héttel később pedig a polgári szertartást is megtartottuk. Azóta pedig szépen éljük az életünket. Miki által kaptam egy családot – mivel nekem csak a fiam maradt, illetve az unokahúgom. De most minden születésnapon, ünnepen, vasárnapi ebéden többen összegyűlünk. De sok időt töltünk kettesben is, kirándulunk, színházba járunk. Erről jut eszembe, Miki a kedvemért karácsonykor még színészi feladatra is vállalkozott, az általam rendezett Pásztorjátékban szerepelt nagy sikerrel. De a legkedvesebb közös hobbink a kertészkedés, bár arról Mikinek fogalma sem volt, hogy én napestig képes vagyok gazolni, ültetni, locsolni. Azt hitte, nyugodt élete lesz mellettem…” – neveti el magát.
Kiemelt kép és fotók: Schumy Csaba
