Rózsa György alaposan ráijesztett a családjára és a barátaira. Éppen unokájával, Ádámmal,és lányával Rózsa Csillával kapcsolódott ki a Balatonon, amikor rosszul lett. Egyik pillanatról a másikra elgyengült, képtelen volt lábra állni. Még szerencse, hogy a családja meghallotta a partról a vízből érkező segélykiáltást.
„Változtatnom kellett az életvitelemen”
Volt egy pillanat, amikor a tévés legenda azt hitte, itt a vég. Szerencsére éppen időben érkezett a segítség, orvosai tanácsára pedig azóta változtatott néhány szokásán
„Szerencsés kimenetelű sztrókom volt. De nagyon furcsa időszakot tudhatok magam mögött. Én, aki állandóan jövök-megyek, és megszoktam, hogy heti háromszor a barátaimmal ebédelek, vagy épp utazgatok velük ezúttal sokáig voltam szobafogságra ítélve. Azt is meg kellett szoknom, hogy Csilla lányom még az orvosoknál is szigorúbban betartat velem minden szabályt.
Azon kívül, hogy jóval több gyógyszert kell még egy fél évig szednem, van pár újdonság az étkezésemmel kapcsolatban is. Például jóval kevesebb édességet ehetek. És, ha Csilla időnként észreveszi, hogy felhalmozódott néhány nem odavaló élelmiszerrel, cukros üdítővel is a hűtőszekrényem, azonnal kipakolja. Helyette ásványvizeket vásárol, és rám parancsolt, hogy jóval több vizet kellene innom. Igaza van. Ez azonban még mindig nehezen megy, de nagyon igyekszem rá odafigyelni.
Ráadásul az elmúlt hetekben rendetlenkedett a gyomrom is, úgyhogy mindenféle tükrözéseket elvégzett rajtam Papp János professzor. És Merkely professzor is visszavár az augusztusi sztrókom után egy kontrollra. Hozzá is éppen a jövő héten megyek. De szerencsére az erőm már visszatért. Éppen a napokban határoztam el, hogy ismét eljárok majd naponta sétálni.
A kedvenc helyeim a Margitsziget, a Városliget és a Budai Vár. A lányommal és az unokámmal a várat múlt héten már sikerült körbesétálnom, bár bevallom, egy olyan idős gyerek, mint az én Ádámkám még nem igazán van tekintettel arra, ha valaki beteg. Így az ő és persze a lányom kedvéért mindent el kell most követnem, hogy még jó sokáig jól legyek. Ők az én éltető erőim” – meséli a story.hu-nak a tévés legenda régi-új életéről.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Randevú Esztergomban
A barátaival évek óta külföldre járnak Már felfedezték Franciaországot, Skóciát, Csehországot, Németországot, Ausztriát, Olaszországot, Horvátországot. Ősszel azonban korai lett volna útra kelnie, el kellett halasztania néhány tervét. Tavasszal azonban reméli, mindent bepótolhat.
„Tavasszal már tervezzük, hogy Erdélybe látogatunk. Anyai ágon erdélyi nemesi családból származom. Most megnézem, hogy lett az egykori családi birtokunkból mára négycsillagos szálloda Alvincon. Emellett szeretnék eljutni Székelyföldre is, mert ott még nem jártam. A lányom, egy feltétellel enged el, ha nem én vezetek. Pedig már visszaültem a volán mögé, de csak rövid távokon vezetek. Például a fővárosból Esztergomig”
– utalt szeptemberi kirándulására Rózsa György, amelyről posztolt is a követőinek. A story.hu-nak ezúttal el is árulta, egy szívének nagyon kedves hölgyismerősével járt az Esztergomi Bazilikánál. Édes titkáról ennél többet egyelőre nem szeretett volna mondani.
Ápolja volt felesége emlékét
Arról ellenben boldogan mesélt, hogy a hétvégét kivel és miért éppen Győrben tölti. Egykori feleségéről, Kanyó Éváról fognak megemlékezni halálának 25. jubileumának alkalmából rendezett emléktornán. „Guczoghy György olimpikon barátommal és a tornaszövetség főtitkárával hármasban utazunk le.
Nagyon meghat, hogy ennyi év után sem felejtik Évikém emlékét. Hogy nem hagyják, hogy feledésbe merüljön, bizony volt két év, amíg a világ legjobb tíz tornásza között jegyezték a gerendán, és hogy többek között New Yorkban is ő nyerte meg az Amerika Kupát.
Amíg az új, gyönyörű Audi Arénában tornász bajnokságot rendeznek, az előtérben vitrinekben lesznek kiállítva a feleségem ereklyéi, díjai, kupái”- mesélte büszkén.
Kézzel írt könyv
TV!,TV! – Egy álom bűvöletében címmel kezdett könyvírásba. A kézirat egy ideje már a fiókban pihen. „Terveim szerint most már az íráshoz is visszatérek. Szeretnék néhány fontos dolgot megörökíteni, és úgy érzem, ez az utolsó esélyem, hogy megtegyem. Lehet, lesz egy-két haragosom is, de már mindenképpen papírra szeretném vetni az emlékeimet. Egy dolog bánt csupán. Azt vettem észre, hogy a kézírásom nem olyan szép, mint amilyen korábban volt. Én ugyanis a könyvemet kézzel írom.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
