Az X-Faktor első élő showjának utolsó fellépőjeként felszántott a színpadot Belano, vagyis Tyukodi Béla. A fiatal tehetséget már számos megpróbáltatás elé állította az élet, de a zene mindig segített neki túljutni a traumákon.
Segédmunkásként dolgozott
„A VIII. kerületben születtem, tősgyökeres nyolcadik kerületi vagyok. Ott éltem első osztályos koromig, aztán apukámmal kiköltöztem Németországba, ott kijártam teljesen hetedik osztályig az iskolát – meséli Belano. – Aztán jött egy váratlan fordulat az életemben, és haza kellett költözzek: sajnos apukám elhunyt 2019-ben február 28-án. Rá 2-3 hónapra olyan szinten megromlott a mostohaanyámmal a kapcsolatom, hogy el kellett jönnöm Németországból. Nem jöttünk ki, nem egy volt a tervünk, nem egy életstílust éltünk, szóval ez arra kényszerített, hogy én hazajöjjek. Aztán újra itthon tanultam tovább. Nyolcadikos lettem volna, de visszatettek a harmadik osztályba, mert itthon csak a második osztályig volt meg a bizonyítványom, és Magyarországon nem voltak érvényesek a kinti papírjaim. Újra kellett járjak három vagy négy osztályt, aztán 16 éves koromra, amikor már középiskolásnak kellett volna lennem, végre kijártam a nyolc osztályt. Viszont akkor ezek mellett nekem már dolgoznom kellett segédmunkásként, hogy megadhassam magomnak azokat a dolgokat, amik másnál adottak. 16 évesen döntenem kellett, hogy iskolába megyek 800 forinttal a zsebemben, vagy elmegyek dolgozni, és akkor lesz mit ennem, meg el tudok menni fodrászhoz, vagy el tudok vinni randira egy lányt. Én az utóbbit választottam.”
El kellett tartania magát
Azt viszont már egészen fiatalon tudta, hogy van valami, ami segít neki a legnehezebb időszakokban is: a művészet. „A zene mindig az életem része volt már 13 éves koromtól kezdve. Igazából kint Németországban kezdtem foglalkozni vele, akkor verseket is írtam így füzetbe. Németül is. Még nem állt össze teljesen minden a fejemben, csak azt éreztem, hogy vannak bennem olyan érzések, amiket ki kell írnom magamból. Az írás sok mindenben segített az érzéseimmel kapcsolatban, édesapám elvesztésének feldolgozásában is például. Sőt akkor ezt valahogy könnyebb volt németül kiírni magamból, most húszévesen már sokkal nehezebben tudok olyan mélyre ásni magamban, hogy ezzel kapcsolatban alkossak. De egyébként nem csak ebben segített, hanem minden másban is a mindennapokban. Hogyha túl sok impulzus ér, ha valami hibát követek el, ha bűntudatom van, akkor azt jól esik kiírni magamból – magyarázza Béla. – Raktárosként dolgozom. Egyedül élek egy kis 28 négyzetméteres lakásban. Egy önkormányzati lakás, és a családom révén élhetek benne, szóval hál’ Istennek csak rezsit kell fizetni és igazából ennivaló költeni. Ez a lakás már generációk óta megvan egyébként. Még nagyon-nagyon régen, amikor három-négy éves lehettem, akkor a dédmamám élt abban a lakásban a dédpapámmal. Aztán amikor ők meghaltak, a nagybátyámék költöztek oda, akkor ők ott nevelték a gyerekeiket, és nekik már túl kicsi lett. Ők vettek egy nagyobb lakást, és akkor rám szállt. A rokonok is azt látták, hogy hiába még csak 18-20 éves között vagyok, de megvan az eszem ahhoz, hogy eltartsam magam. Erre elég gyorsan rákényszerített az élet.”
Mint egy filmben…
Az X-Faktor első élő showjában pedig hatalmasat sikert aratott saját dala, amiben egyébként német sorok is voltak. Talán most már mindenki számára érthető, miért. „Ahogy egyre jobban közeledett az én produkcióm, úgy nőtt bennem a nyomás, ezt próbáltam valahogy kontrollálni. Az Éberkómások, a pszicholgógusom és az ének tanárom is segítettek ebben – mondta BELANO az első élő show után. – Mutattak egy légzéstechnikát, ami nagyon jól működött. A színpadon először nagyon izgultam, de ahogy láttam, hogy mindenki mosolyog, és bízik bennem, onnantól lement rólam minden stressz. Csak eggyé akartam válni a közönséggel és a színpaddal, a táncosokkal persze. Mikor leültem a székre először fel sem fogtam, hogy ez már a biztos továbbjutást jelent. Aztán rájöttem, hogy én voltam az utolsó, már nincs utánam senki, szóval nem is tud már felállítani senki. Még mindig nehéz feldolgozni, hogy vagyok és még maradni is fogok egy hetet, Ilyenkor nekem kell nyolc óra alvás, hogy megeméssze a gyomrom ezeket a dolgokat. Ez az egész olyan, mint egy álom. Mintha egy filmet néznék, csak most benne is vagyok.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
