Egyre több néző teszi fel ugyanazt a kérdést a TV2 népszerű tudományos párkereső realityjét, a Házasság első látásra harmadik évadát látva: ha már szinte minden kapcsolat romokban hever, miért nem lépnek ki a szereplők a látszólag működésképtelen házasságaikból? Mi az, ami maradásra bírja őket, amikor már régen nincs szó szerelemről, csak kínos jelenetekről és gyötrő csendekről?
Esküvő, szerződés, következmények
A műsor koncepcióját mindenki ismeri: a résztvevők négy szakértő segítségével, teljesen vakon házasodnak össze, és az esküvőn látják egymást először. Aztán jön a nászút, az összeköltözés, a próbák és a tematikus hetek, miközben kamerák és pszichológusok figyelik minden rezdülésüket.
Csakhogy a képernyőn látott „kísérlet” mögött egy jóval összetettebb, jogi és pénzügyi feltételekkel körülbástyázott megállapodás áll. A story.hu úgy tudja, már az esküvő napján is van választása a szereplőknek: ha nemet mondanak a párjukra és kiszállnának, megtehetik, de az esküvő költségeit nekik kell állniuk. Ez pedig tetemes összeg, hiszen egy egész tévés stáb dolgozott a lagzin, ráadásul mindezt újra ki kell fizetnie a tévének, amikor új szereplővel forgatnak.
Noha a műsorkészítők senkit sem kényszerítenek házasságra, a szabályok egyértelműek: ha valaki feladja a kísérletet, annak következményei vannak. Egy ország nézi a műsort, a forgatások szigorú ütemezés szerint zajlanak, az adások előre megtervezettek, így tehát a produkció nem engedheti meg, hogy bárki csak úgy kiugorjon.
Réka elszólása mindent elárult?
A legutóbbi adásban az egyik szereplő, Réka talán akaratlanul, de sokatmondóan fogalmazott. Amikor születésnapi ebédjükön próbálta kideríteni, hol tart érzelmileg a férje, Ricsi, egy mondattal lavinát indított el:
„Nem tudsz csak úgy kilépni a kísérletből.”
Erre Ricsi rávágta, hogy „dehogynem, leveszem a gyűrűt és viszlát”, ám ezután mindketten kínos mosolygásba kezdtek, a jelenet pedig hirtelen megvágva, lezáratlanul ért véget.
A nézők számára ez újabb jelzés volt: talán mégsem ennyire egyszerű lezárni a házasságot, és a kísérletből való kilépésnek jóval komolyabb tétje van, mint amennyit a képernyőn látni engednek.
Ez az ártatlannak tűnő párbeszéd sokat elárul a háttérről. Nem véletlen, hogy bár a párok döntő többsége már nyíltan kimondta: kapcsolatuk nem működik, szinte senki nem adta még be a válókeresetet. A nézők számára pedig egyre nehezebb nem észrevenni, hogy a műsor fókusza eltolódott. Már nem a párkapcsolatok alakulásáról, hanem az egyéni történetekről, önismereti utazásokról szól. Sokan érzik úgy, hogy a Házasság első látásra mára inkább „önfejlesztő realityvé” vált, semmint valódi párkísérletté.
A film forog tovább
A műsorkészítők oldalát ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egy ilyen produkció több hónapos előkészítést, rengeteg pénzt és szervezést igényel. Ha egy szereplő hirtelen kiszállna, az nemcsak a narratívát, hanem az adásokat is veszélyeztetné. Éppen ezért a gyártó érthető módon bebiztosítja magát, hiszen a nézők minden héten elvárják a folytatást, a csúcspontokat, a drámát.
A szerződések célja tehát nem az, hogy bárkit bent tartsanak, hanem hogy garantálják a műsor folyamatosságát. Ha valaki feladja, az anyagi veszteséget és logisztikai káoszt okoz – ezt a televízió nyilván el akarja kerülni.
Kényszerházasság – vagy csak tévés kényszerpálya?
A nézők mégis egyre gyakrabban érzik úgy: a szereplők mintha kényszerházasságban élnének. Mindenki külön utakon jár, a kapcsolatokat inkább tartja össze a műsor, mint a szerelem. A kérdés tehát jogos: meddig tartható fenn egy kísérlet, ha már semmi nem működik benne?
Lapunk megkereste a TV2 sajtóosztályát, hogy megtudjuk, pontosan milyen szankciókat von maga után, ha valaki idő előtt feladja a kísérletet. A csatorna azonban nem akart nyilatkozni a témában.
Egy biztos: a Házasság első látásra többé nemcsak a szerelemről szól – hanem arról is, mit jelent hűségesnek maradni… akár egy szerződéshez is.
Kiemelt kép: TV2
