Azt már megszokhattuk, hogy az Azt beszélik című műsorban a hírességek számos sosem hallott történetet megosztanak a tévénézőkkel. Így történt ez a legutóbbi adásban is, ahol Nagy Sándor egy színpadi balesetéről vallott.
Bonyolult koreográfia
„Az jutott eszembe, amikor a Madách Színházba bekerültünk. A Volt egyszer egy csapat volt az első musical 2005-ben, amiben játszottam- Tihanyi Ákos volt a koreográfus, és egy nagyon-nagyon komoly koreográfia volt. Ugye a focit csináltuk meg táncban tulajdonképpen, egy iszonyatosan bonyolult, fizikailag nehéz koreográfia volt. Az első 5 percben történt a dolog. Nagy Lóri volt osztálytársam, barátom volt mellettem.
Úgy kellett fölállni ebből a fekvő, edzésnek imitált táncolásból, hogy lábbal ollózni kellett.
Na most ő nem tehetett róla, de hát 8 méteres volt az egyik lába, 12 a másik, és az ollozásánál véletlenül rüszttel szemen rúgott, de ahogy bírt, mert nyilván próbált fölállni a földről.
A fél szemem elment abban a pillanatban, és arra emlékszem, hogy azért volt emlékezetes tánc, mert a Serbán Attila barátunk is benne volt, és addig nem tudtam, hogy baj van, amíg be nem álltunk egy ilyen körbe, és egy ilyen rumbacsakrumba táncot csináltunk. Nem biztos, hogy ez volt a szöveg, de valami hasonló… Így táncoltunk, én nem láttam a fejemet az első öt percben, és konkrétan az volt, hogy Serbán Attila rám nézett, és azt mondta, juj, basszus, és honnan tudtam, hogy baj van.
Show must go on
Ezzel azonban a történet még nem ért véget. Az előadásnak folytatódnia kellett. „Egy ilyen zenés előadás olyan, mint egy bokszmeccs. Nem lehet nem csak kiszállni ebből a történetből. Emlékszem, híre ment gyorsan ennek a dolognak, hogy nekem megsérült az egyik szemem, kimentem gyorsöltözni a takarásba, jött az ügyeletes orvos, és a következő volt:
Hányat mutatok? Egyet, kettőt?
És visszaküldött. Bementem és ugyanúgy nem láttam a fél szememre, de hogy tényleg olyan volt, mint egy boxmeccsen, hogy valamit ott hadonászott, én közben pislogtam kettőt, és aztán visszalöktek. Azt hiszem, ha emlékezetes koreográfiáról van szó, nekem ez jut eszembe.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
