Blaskó Péter a Ficzere-podcast vendége volt, és számos téma mellett fia autizmusáról is beszélt. „Bence autista, ezzel a problémával született, amit két és fél, hároméves korában vettünk észre, hogy ő más, mint a többi. Aztán óvodába került, ott is figyelmeztettek, hogy meg kellene nézni Bencét, hogy mi is lehet a probléma. Nagyon későn kezdett el beszélni, furcsán mozgott, amikor még egészen kicsi volt – mesélte a műsorban Blaskó Péter.
A színész arról is beszélt, aki szorgalmazta, hogy fia rajzoljon, mert látta, hogy az milyen jó hatással van rá, el is mentek vele egy budai rajziskolába. A színész büszkén mesélte a podcastban, hogy azóta több kiállítása is volt.
„Hagyják békén”
Blaskó Péter korábban a BEST-nek is mesélt a fiáról. „Bence 1988-ban született, csodálatos, egészséges kisbaba volt. A lányom után 13 évvel egy fiú, álmodni sem lehetett ennél szebbet és jobbat. Aztán ahogy nőtt, észrevettük, más, mint a többi gyerek. Fura dolgai voltak, hosszasan nézte például az órát, ahogy a másodperc-mutató kattog.
Az óvodában, amikor a gyerekekkel kimentek az udvarra játszani, ő csak állt a kerítésnél.
Figyelte, ahogy a busz megérkezik a megállóba, nyílik az ajtó, csöngetnek, majd záródik. Egész délelőtt elvolt ezzel. Egyik orvostól mentünk a másikig. Elvittük egy professzorasszonyhoz is, aki autistákkal foglalkozik, ő azt mondta: ’Ugyan már, Bence visszahúzódó gyerek. Nem szereti a társaságot. Egyébként is, a fiúk általában később érnek. Hagyják már azt a gyereket békén!”
Bence védelmében
A szülők hagyták, majd amikor évekkel később kiderült, hogy Bence autista, nem beszéltek róla. „Bence védelmében nem mondtuk senkinek, amíg nem rájöttünk, hogy őt nem az védi, ha titkolózunk, hanem az, ha mindenki tud az állapotáról. Csak egy mai példát mondok erre. Önállóan közlekedik, jön-megy a villamossal, busszal. Amikor a kalauz kéri a jegyeket, ő felmutatja az autista igazolványát, a kalauz pedig udvariasan megköszöni, és megy tovább.”
Sok munka van abban, hogy Bence 37 éves korára idáig eljutott, hogy ilyen önálló lett. A fiúnak szerencséje volt, mert a szülein túl a tanárai is mindig sokat segítettek. „Volt az általános iskolában egy nagyon kedves tanára, Gábor bácsi, aki egyszer azt mondta. ‘Nézze, én szemüveges vagyok, Bence meg autista, maga barna, ő kék szemű, szóval nem vagyunk egyformák. Az ilyenségét, a másságot maximálisan el kell elfogadni.’”
Kiemelt kép: Vörös Szilárd/fotocentral.hu
