Krausz Gábor: „Már nagyon babáznánk”

Mint mondja, nehéz szavakba foglalni, pontosan mi is változott azóta, hogy kimondták egymásnak az igent, de az kétségtelen, hogy szintet lépett a kapcsolatuk. „Valahogy mindennap szóba kerül közöttünk, mennyire rendben vagyunk… Az esküvő is visszatérő téma nálunk, sőt a kislányomnál, Hannikánál is, aki rendszeresen Anna fátylában szaladgál otthon, meg esküvőset játszik – mosolyodik el az édesapa. – Még boldogságkaput is készített a nappaliban. Azt mondta, pont olyan esküvőt akar, mint amilyen nekünk volt Annával.”

Ha tehetnék, újraélnék az egész napot a ceremóniától elkezdve egészen a hajnalig tartó buliig. „És az esküvőszervezést átugorva… Na, az nem hiányzik egyikünknek sem! – folytatja nevetve Gábor. – Közben egy vita vagy veszekedés sem volt köztünk Annával, de azért tapintani lehetett a feszültséget. Az esküvő óta, ami fantasztikusan sikerült, viszont két centivel a föld felett járunk. Imádjuk a másikat férjemnek és feleségemnek szólítani, és bár már korábban is hívtuk így egymást, most egészen más kimondani. Lett egy súlya. De ugyanezt érezzük a családalapítással kapcsolatban is. Sokkal fontosabbá vált, de közben nem görcsölünk rajta. Annán is azt látom, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott, és nem stresszel semmin.”

Gábor arról is nyíltan beszél, már jó ideje vágynak egy közös gyerekre. „Reméljük, már nem kell sokáig várni rá, már nagyon babáznánk. Épp a napokban történt, hogy a Mátrában voltam – többek közt ott is van szállodája annak a cégcsoportnak, ahol dolgozom –, családi nap volt, és odalépett hozzám egy anyuka a féléves babájával, hogy csinálhatna-e velem egy közös képet. Mondtam, persze, majd a kezembe nyomta a kislányát. És annyira jó volt újra egy ilyen pici gyereket a karomban tartani, hogy egyből bekapcsolt bennem az érzés; bár már itt tartanánk… Rajtunk biztosan nem fog múlni. De addig is élvezzük, hogy ketten vagyunk, illetve hárman a kislányommal. Szerencsére Anna és Hanni kapcsolata nagyon szeretetteljes, kimondottan jóban vannak, és el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok emiatt.”

Annál a kérdésnél, hogy Hannaróza nagyobb biztonságban érzi-e magát mióta ő és Anna egybekeltek, hosszasan elgondolkodik. „Ezt nem tudhatom. Szerintem már az esküvő előtt is látta, érzékelte azt a szövetséget, ami köztünk van Annával. De persze valamennyit biztosan számít neki az, hogy az édesapja feleségül vette a szerelmét. Különben sokat vagyunk hármasban. Ez az időszak nekem és Annának is húzós, és a java csak ezután jön, de arra ügyelünk, hogy jusson időnk egymásra és a gyerekre. Például, jó párszor előfordult már, hogy a hétvégére kijöttek velem Ausztriába. Ugye én ingázom, több szálloda tartozik hozzám, van, hogy egy egész hétre ki kell mennem, és akkor már igyekszem összekötni a kellemeset a hasznossal. Lassan kezdődik a síszezon, nyitnak a pályák, és mivel már Hanni is megtanult síelni, ráadásul tök ügyes, ez is egy jó családi program lett.”

Gábor őszintén úgy érzi, sikerült megtalálni az egyensúlyt a családi élete és a munkája között. „Köszönhetően annak. hogy egy igaz társ van mellettem… Nekünk is vannak nehézségeink, meg könnyen be tudnak szippantani a szürke hétköznapok, de az mindenen átlendít, hogy itt vagyunk egymásnak. Anna is iszonyat elfoglalt, csinálja a tánciskoláját, esténként van a legtöbb órája, mellette a tanítványaival jár versenyekre, mégis meg tudjuk oldani, hogy legyen időnk egymásra. Egyébként újra együtt táncolunk! Nekem már nagyon hiányzott a testmozgás, kondizni nem akartam, nem az én világom, és miközben az esküvői táncunkra készültünk – ráadásul nekem volt még egy külön meglepetés táncom a barátaimmal –, újra kedvet kaptam hozzá. Így hetente egyszer az órái előtt lemegyek hozzá, és másfél óráig nyomjuk. Aztán ki tudja, lehet, még kezdünk is ezzel valamit…

Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs, Trenka Attila