A tegnap esti adás még Miló Viki fájdalmas vallomásával kezdődött. A párok és a pszichológus szakértők, Tóth Melinda és Gaál Viktor is megdöbbenve hallgatta a bokszedző traumatikus emlékeit. Mint kiderült, a fiatal kori abúzus traumája az oka annak, hogy Viki szinte kezdettől fogva olyan elutasító Attilával.
A barcelonai Viki
– …ez a bácsi megölelt, és nagyon-nagyon szorosan húzott magához, és éreztem, hogy elindult benne a vonzalom – kezdte Viki.
– Tehát, úgy ölelt meg… – kérdezte Gaál Viktor.
– Hiába kértem, hogy engedjen el, nem engedett. Többször szóltam neki, hogy tessék elengedni, tessék elengedni… – folytatta Viki.
– Ez, amit most megfogalmazol, ez egy alaptrauma – magyarázta a pszichológus.
– Igen – így Viki.
– Ahol én elvesztettem a kontrollt… – foglalta össze a pszichológus.
– Igen, és amikor az esküvőn voltam, ugyanazt a tanácstalanságot, ugyanazt a tehetetlenséget éreztem, amit akkor, amikor ez a bácsi megölelt. Attila, bármiről beszélünk, annyira gyorsan akar haladni, és Barcelonában kihozott egy olyan Vikit belőlem, akit én soha nem akarok többet látni. Ezért haragszom Attilára, hogy nem adott időt, és kérem a segítségeteket, hogy ezen hogyan tudok átmenni… – felelte erre Miló Viki, immár Attilának címezve válaszát. – Olyan volt, mintha leforráztak volna. Úgy éreztem, hogy kihúzzák a lábam alól a talajt, mintha egy ilyen tehetetlen állapotba kerültem volna. Van valaki, aki itt ül mellettem, segítségért kiabál, én nem hallom, pedig lehet, hogy tudnék segíteni – hangzott Attila válasza.
A pszichológusnő megmagyarázta
Ezek után Gaál Viktor arra kérte Attilát, hogy foglalja össze, hogy mi az, amiért Viki így reagált, mire Attila időt kért. – Olyan emberrel voltam itt együtt, akiről nem tudtam, hogy min ment keresztül. Kib*szottul dühös vagyok. Már bocsánat, hogy ezt mondom, de rohadtul dühös vagyok. Most legszívesebben földhöz vágnék egy poharat – mondta a döbbenettel küzdő Attila.
– Kire vagy most dühös? – kérdezte a pszichológus.
– Saját magamra, egyrészről.
– Mert?
– Észre kellett volna vennem ezeket a jeleket.
– Szemébe tudsz nézni Vikinek?
– Szemébe tudok nézni Vikinek, igen…
– Akkor, légy szíves, nézz a szemébe.
Ezek után a terápiás pamlagon ülő Attila és Viki összeölelkeztek.
– Nem akarlak boldogtalannak látni – zokogta Attila.
– Én se téged, azért mondtam, hogy kérlek, várj – mondta az ugyancsak zokogó Viki.
– De legalább valami utalást adhattál volna erre – folytatta Attila.
– Én sem tudtam – válaszolta Viki.
Gaál Viktor elsírta magát a terápián
Miután többen, beleértve Gaál Viktort is, feltűnően törölgették szemüket vagy sírtak, következett Tóth Melinda magyarázata. Mint kifejtette, egy ilyen helyzetben a másokat ért abúzusok hallatán bennünk is felszakadhatnak korábbi traumáink, abúzusaink emlékei. Ezért válthat ki hasonló reakciót ez bennünk, mint abban, aki éppen megosztja a traumáját velünk.
Kiemelt kép: Archív
