Épp a nejének, Dorinának készült csirkepörköltöt főzni, amikor telefonon utolértük Molnár Gusztávot. Most már nem először beszélgetünk úgy vele, hogy azt érezzük: kiegyensúlyozott és boldog. Persze hogy is ne lenne az, hiszen míg tavaly ilyenkor a gödör legmélyén volt, addig mára szerelmes férj, aki hamarosan megtapasztalhatja azt is, milyen lányos apukának lenni… Ugyanakkor nem tagadja, még nagyon él benne a pillanat, amikor az egyik tavalyi elvonókúrán úgy érezte: nincs értelme tovább élnie.
Szégyen helyett büszkeség
Valóban nem volt olyan régen, amikor a Drága örökösök Szlávenjéről drámaibbnál drámaibb hírek jelentek meg. „Még élénken él bennem az az emlék, amikor tavaly, egy intézmény falai között bezárva, eljött a pont, hogy úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a földi életre. Hogy nem fogok tudni kimászni ebből az egészből, és elegem van. Valahogy azt éreztem, mások jobban hisznek bennem, és valamiért szeretik ezt a csehszlovák háziorvos alkatot… Dorinával az élen, aki megjelölve mint közvetlen hozzátartozóm, minden egyes nap ott ült velem a pszichiátrián, és küzdött értem. Sokszor megkérdeztem tőle: ’Miért nem hagysz el?’ Mire azt mondta:
’Túl értékés fickó vagy, és az nem lehet, hogy az alkohol győzzön!’
Szóval mélyről indultunk… Tavaly ilyenkor még ételért álltam sorban. Voltam meghallgatáson hajléktalanszállón. Utcán kéregettem. Most meg ott tartok, hogy van otthonom és családom – kezdi a színész, akinek a magánéletén túl is sínre került az élete. Egy IT-cég HR-osztályán dolgozik, a Sztárbox versenyzőjeként belekezdett a bokszba, ami mára az élete része, és mentálhigiénét tanul az egyetemen. – Nem tudok annál jobban elégtételt venni a sorson, mint hogy jól vagyok! És hogy amikor végigmegyek az utcán, nem szégyent, hanem büszkeséget érzek, hogy már nem én vagyok az, aki mindig veszít.”
Kalandor apuka
Gusztinak ezerrel pörög az élete, a szabadidejében pedig odahaza főzöcskézik a feleségével. „Olyan kis öregesen elvagyunk mi. Ki gondolta volna ezt valaha? (nevet) De ha nem a konyhában tüsténkedem, akkor babaruhát nézegetek. A múltkor kétszer indultam el kifizetni egy falatnyi rugdalózót, de csak harmadszorra értem oda sírás nélkül a kasszához – meséli a színész, aki már most mindenből kiveszi a részét. Applikáción követi, mekkora a csemetéje, és apás szülésre készül. – A negyedik hónapban vagyunk, és pont most volt a túrórudihét. Azaz akkora a kislányunk, mint egy túrórudi.
Minden egyes vizsgálaton ott vagyok Dorinával, és ott leszek akkor is, amikor megszületik a kislányom.
Ahogy a kisfiamnál, másodjára is én szeretném elvágni a köldökzsinórt.” A színész már azt is látja lelki szemei előtt, milyen lesz lányos apukaként. „A szeretetben nincs verseny, nincs első vagy második helye. Imádom a fiamat, és már most imádom a kislányomat is. Mindkét gyermekemet ugyanúgy szeretem. De van egy olyan gyanúm, hogy a kislányom szemében én leszek a jó zsaru. Már látom magam kirúzsozva, színes lábkörmökkel. Egy igazi kalandor apuka, aki a móka mellett fürdeti, tisztába teszi és eteti is a kislányát, ahogy anno a kisfiát.”
„Minden szál el van vágva”
Hogy nincs több dobása az életben, és most nem ronthatja el, Guszti érzi. De szavak helyett inkább tettekkel akar bizonyítani magának, a gyermekeinek, Dorinának és a világnak is. „Sok mindent mondtam és ígértem az életem során. Esküdtem ezerszer. De csinálni még nem csináltam. Nem tudom kijelenteni, hogy soha többé nem lesz baj, de tudom, hogy már nincs sok köröm. Egy visszaesés nálam mindig benne van a pakliban, ugyanakkor egy kijózanodás már nem feltétlenül.
Nem vagyok benne biztos, hogyha újra mélyre kerülnék, abból még egyszer ki tudnék mászni.
Úgyhogy az életem most úgy élem, hogy többé ne kerüljek ilyen helyzetbe – mondja, és reméli, kisfia is látja, hogy jó útra tért. – Próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, de sajnos minden szál el van vágva közöttünk. De ha már nincs lehetőségem vele beszélni, legalább igyekszem úgy élni az életem, hogy a tetteim üzenetek legyenek számára. Az igazi felépülés úgyis látszik, nem pedig hallatszik.”
Kiemelt kép és fotók: Trenka Attila/fotocentral.hu
