„Nincs szörnyűbb, mint amikor életképtelen emberek nevelődnek, akiken a szüleik – vagy puszta szeretetből, vagy önmaguk hiányosságai miatt – folyamatosan lógnak. Nekem van elég életem, és azt remélem, ők is valami jópofa utat találnak maguknak.”
Claudia azt is kifejtette, hogy miben nyilvánul meg, hogy poroszosan neveli a gyerekeit:
„Úgy vagyok ezzel, hogy ha normális értékrendet mutatsz a gyerekeidnek, ha látják, hogyan élsz, az beléjük ivódik. És ha megfeszülök, akkor is meg fogják csinálni, amit nagyon akarnak.
El fogják szívni azt a cigit, meg fogják nyitni azt az oldalt. Jobb, ha tudom, mert akkor azt is tudom, mivel állok szemben. Fontos, hogy otthon mindent meg lehet kérdezni. Anyaként arra vagyok a legbüszkébb, hogy nálunk nincs titok. Biztos vannak olyan apróságok, amikről nem tudok, de a fontos dolgokról a gyerekeim is azt akarják, képben legyek.
Abban is következetes vagyok, hogy nálunk tanulni kell, létre kell hozni valami produktumot, nem lehet csak úgy ellébecolni. Pankának vannak barátai, akik kimondottan jó anyagi körülmények között élnek, és a szüleik nem igazán adnak nekik pénzt. Ez a tendencia, nem pedig az, hogy azt vesznek meg maguknak, amit csak akarnak.
Azt a nevelést kapják, hogy keressenek pénzt maguknak is, osszák be a zsebpénzüket, és ne érezzék azt, hogy a fán is terem. Meglátjuk, az én gyerekeim mennyire tudnak majd jól kufárkodni azzal, ami megadatott nekik. Marcival kapcsolatban nyugodtabb vagyok, ő imád dolgozni… Gyere, Marci, meséld el, milyen táborban voltál nyár végén!”
A teljes interjú a Nők Lapja legfrissebb számában jelent meg
Kiemelt kép: Zsólyomi Norbert/Nők Lapja
