Frappánsan Ernyey Béla azzal kezdi: „Mi nem azért étkezünk, mert éhesek vagyunk. Mint ahogy öltözködni sem azért szoktunk, mert az ember nem mehet meztelenül az utcára.” Ez éppúgy igaz az életvitelükre, mint ahogy arra is, hogy minden étkezésüknek megadják a módját. A szokásaikat illetően viszont kering róluk néhány tévhit, amit mielőbb szeretnének tisztázni. „Ami különösen foglalkoztatja az embereket, legalábbis sok kérdést kapunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan képzeljenek el minket, amikor otthon vagyunk… – mondja mosolyogva dr. Balaton Dóra a Bestnek. – És majd’ mindenki azt hiszi, hogy Béla frakkban borotválkozik, én meg nagyestélyiben mosogatok. Az egészből csak annyi igaz, hogy nekünk a hétköznapokban is fontos az elegancia, ami nálunk szorosan kapcsolódik a gasztronómiához. Így például mi minden étkezésnél különös gondot fordítunk a tálalásra is.”
„Mondjuk inkább úgy, hogy megadjuk a módját minden egyes reggelinek vagy ebédnek – folytatja Béla a felesége gondolatmenetét. – A vacsorát csak azért nem mondom, mert azt mi általában kihagyjuk. Maximum egy kis szőlőt, sajtot, sonkát szoktunk csipegetni. Tehát fontos a teríték, a pohár, vagy hogy milyen anyagból készült a szalvéta.
És ha már itt tartunk, szeretném megemlíteni, hogy néha azokat a monogramos selyemdamaszt szalvétákat is használjuk a mindennapi étkezésnél, amelyeket még nagyanyám kapott az édesanyjától hozományként.”
Követelik a bárányraguját
„Mondják is gyakran a barátaink, hogy ahogy mi élünk, az felér egy kényeztetéssel! De kérdem én, kit kényeztessünk el elsősorban, ha nem saját magunkat? És ezt nemcsak az ételek kiválasztására értem, hanem a terítés és a vendégvárás minőségére is.
Vendéget várni a legnagyobb izgalom és öröm, amit egy ilyen vérbeli kényeztetős pár, mint mi, valaha is megélhet.
Ugyanis mi nemcsak akkor készítünk különlegesebb fogásokat, amikor hetekkel előre tudjuk, hogy valódi ínyencek jönnek hozzánk, hanem akkor is, ha véletlenül összefutunk az utcán valakivel, aki megkérdezi: ’Mondjátok, nem lehetne ugyanaz a bárány legközelebb is, mint amit tavaly ettünk nálatok?’ – neveti el magát a színművész. – Merthogy tényleg van egy zseniális bárányragureceptem! Ugyanis az egyik törökországi utunknál úgy jött ki a lépés, hogy háromszor is repültünk országon belül ugyanazzal a török légitársasággal. És amikor harmadjára is a kezembe került ugyanaz a magazin, benne ennek az isteni ragunak a receptjével, egyszerűen kitéptem és hazahoztam azt az oldalt. Azóta pedig már vagy egy tucatszor megfőztem ezt a pompás étket.”
„Egymás kuktái vagyunk”
Ha már gasztronómia, arra is kíváncsiak voltunk, hogyan zajlik náluk egy főzés. Ki ragad előbb fakanalat? Illetve, hogy néhanapján előfordul-e, hogy egy gyorsétteremből rendelik meg az ebédet. „Olyan még nem fordult elő, hogy a konyhapultnál állva, papírzacskóból egyem a sajtburgert, és biztos vagyok benne, hogy nem is fog… – jegyzi meg viccesen a színész. – Pláne hogy Dórival mi arra is ügyelünk, milyen alapanyagokból készülnek az ételeink. Mi imádunk főzni, egymás kuktái vagyunk, és értelemszerűen a bevásárlás is közös. Bécsben és Budapesten is megvannak a kedvenc termelői piacaink, és lehetőség szerint mindig ugyanannál a kofánál vásárolunk. Visszük magunkkal a Provence-ból hozott háncskosarunkat, amit telepakolunk a legfinomabb alapanyagokkal.
Hmmm, talán tényleg igaz a ’vád’, hogy túlságosan válogatós, ínyenc és gourmet egyedek vagyunk?”
Csak módjával!
Béla azt is elmondja, mi a kedvenc étele azok közül, amiket a felesége szokott elkészíteni. „Az én tradicionálisan magyar gyomrom imádja Dóri kalocsai házi kolbásszal készített rakott krumpliját! De az almás rétese is verhetetlen! Abban is van egy kis csavar, mert bele szoktunk tenni egy kevéske gyömbért is. Tökéletesen illik hozzá egy pohár Sauvignon Blanc, vagy egy nemes vörösbor, ami magyar vagy francia is lehet.”
És ha már szóba jött a bor, a színművészt az Európai Borlovagrend Hungária Konzulátusa nemrégiben tiszteletbeli tagjává fogadta. Így az sem véletlen persze, hogy Bélát és a feleségét a Château Bela Hotelben fotóztuk, amely gyönyörű antik bútorokkal van berendezve, és amelynek kiterjedt szőlészete is van. „Természetesen jólesik, hogy a lovagok rám gondoltak, hogy tagjukká fogadtak. Érezni lehetett, hogy a rendhez tartozó emberek mennyire komolyan veszik a küldetésüket. A minőségi gasztronómia része a borkultúra is. A bor a legnemesebb ital, nem véletlen, hogy a római katolikus vallásban a liturgia része.
Jó magam is szeretem a minőségi bort, de csakis módjával fogyasztom. Sokan azt hiszik, hogy egy borlovag egész nap bort vedel, de ez az én esetemben nem igaz
– mosolyodik el. – Viszont most, hogy ismét itt vagyunk Szlovákiában, biztosan kikérek egy pohár bort a kedvenc itteni fogásom, egy juhtúrós sztrapacska mellé – ez már egyfajta hagyomány nálunk Dórival –, de ennyi bőven elég is nekünk.”
Indul az Ernyey–Bihari podcast új évada
Hamarosan elérhetők lesznek a sokak által várt műsor következő adásai. „Volt egy hosszabb szünetünk, mondhatnám úgy is, hogy feltöltődési időre volt szükségünk – de ez nem fedné a valóságot. Igazából szponzorokat kerestünk, mindhiába. Maradjunk annyiban, hogy manapság sok ezer ember keres gyorsan tízmilliókat, de úgy tűnik, hogy a kultúrára senki sem ad pénzt… – mondja Béla. – De mi folytatjuk így is, mert eltökélt szándékunkká vált, hogy edukálni szeretnénk a nézőket, főleg a fiatal, gondolkodó nemzedéket. Tehát folytatjuk még akkor is, ha egy forint bevételünk sem származik belőle.”
Kiemelt kép és fotók: Bognár Bogi
