„Egy polgári világ megszületése, majd annak összeomlása, tudatos elpusztítása és a háború után megszülető új világrend zártsága, szegénysége, ellenségképe jelenik meg benne. A szereplők együttlétének és az együttlét jellegének változása az étkezések helyén tetten érhető. Az ízlésesen berendezett ebédlőtől, a háború romjain át, a szegény társbérleti szobává vált ürességig tart ez az ív. Előbb az ebédlőt látjuk, ahol az asztal körül együtt ül a család, mind az öten – Anya, Apa és a gyerekek. A kenyér megszegése még imával történik. Azután az első világháborúban már csak hárman ülik körbe az asztalt, ima nélkül. A két világháború között ismét bővül a család, újra nagy létszámú karácsonyi összejövetelt látunk, míg a második világháború és az 1944-es év szörnyűségei után csak ketten, végül a főhős csupán egyedül marad a hajdani közös étkezések helyszínén. Mit ettek a szereplők mindeközben? Legtöbbször húslevest, mert azt szerették a színészek. Biztos ízletes volt gazdagon megrakva sárgarépával, fehérrépával, tésztával. A színészek jóízűen ették a forgatáson. Én hiába vágytam rá, hogy megkóstoljam, a rendezőnek nem illik enni a ’fogyó kellékből’” – meséli Szabó István A napfény íze című filmjéről.
A napfény íze is legendás szereposztással készült
A bundás kenyér máig könnyen elcsábítja
Míg A napfény ízében, aminek Ralph Fiennes volt a főszereplője, az ebédlő, más Szabó-filmekben a konyha lett fontos helyszín. „Ez jellemezte a kort és az állapotokat – Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25. A nagy világégés után, az 50-es években ez a helyiség vette át az ebédlő szerepét, ahol meleg volt, ahol az ember begyújtotta a gázrezsót. És vajon mit ettünk? Pontosabban mit ettek a korról szóló filmek szereplői?
Az én generációm a háború alatt volt kisgyerek. Sok időt töltöttünk bombáktól védelmező falak között. A zsákokban szárazon tartható, vízzel, hólével megfőzhető ételek közül választhattunk: bab-, sárgaborsó-, lencsefőzelék, mindez hamisgulyás-szósszal a tetején.
És persze ott volt még a burgonya különböző változatokban. Ebből a korszakból ered az én generációm bab, borsó, lencse és krumpli iránti szeretete. Engem az ezekből készült levesek és főzelékek, hozzá hús helyett bundás kenyér máig is könnyen elcsábítanak.”
Utazásra fel!
A Filmet főzünk című, Tusjak Marianna által összeállított kötet jóval több egy szimpla szakácskönyvnél – egy valódi, magyar mozitörténeti utazás, amelyben híres alkotók mesélnek a múltjukról, a jelenükről, illetve a jövőjükről. legutóbb Cserhalmi György és Pásztor Erzsi.
Kiemelt kép: Nagy Zoltán/fotocentral.hu
