A Ridikül című műsor bevezetőjében elhangzott, hogy az énekesnő karrierje miatt úgy alakult, hogy kitolódott a gyermekvállalás időpontja. Azonban ezt egy percre sem bánta meg. Két gyönyörű gyermeke született, Adél, aki most hatéves, és Ábel, aki két hónapos. Mihályi Réka hisz abban, hogy a baba mindig a megfelelő időpontban érkezik a családokba. A leendő édesanyákat pedig arra biztatja, hogy nyugodtan vállaljanak gyermeket, amikor jólesik.
„Nálam nem volt ez tudatos, ami azért is furcsa, meg érdekes, merthogy az életem minden szegmensét megtervezem, és hogy nagyon szeretem azt a fajta rendszert, amit magamnak ki tudok alakítani, és ez mindig valahogy a földön tart művészként. Jó ebben a rendszerben létezni, és nagyon érdekes, hogy pont a gyerek vállalása az, ami soha nem volt rendszerhez kötve.”
Férje is művész
Réka azt is bevallotta, végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezte. „Édesanyám óvodapedagógus volt, volt egy óvodája, úgyhogy tulajdonképpen az egyetemi éveimet is végig ott töltöttem. Mindig azt mondtam, hogy milyen jó lesz, amikor majd nekem lesznek kisbabáim, merthogy idehozom édesanyához, és akkor ő eleve segít, meg hogy majd együtt babázunk. Aztán az élet ezt felülírta. Egyéves volt a lányom, amikor édesanyám elhunyt. Úgyhogy ezzel az egész anyasággal, a terveimmel is egyedül maradtam” – hangzott el a megrendítő vallomás.
„Az a fajta tudatosság ebben kimaradt, de ettől volt tökéletes, mert mindaddig, amíg elérkezett az a pont, hogy én anyává válok, megtörtént minden.
A férjem is zenész, ő is művész, és tulajdonképpen egy olyan alkotási folyamatban és fázisban éltük azt az addig 16 évet, ami úgy volt kerek, ahogy kerek volt, és soha nem siettette.”
De miért vállalt ilyen későn gyermeket az énekesnő?
„Nem éreztem korban magam harminc akárhány évesnek, ezért elfelejtettem azt, hogy hoppá, azért az évek telnek, és a számok egyre csak nőnek. Amikor amellett döntöttünk, hogy mi lenne, ha jönne egy baba, tulajdonképpen azonnal összejött Adél. Ő nagyon érkezni akart, és a kisfiunk ugyanígy. Ott már nem is volt kérdés, hogy most lesz tesó vagy nem lesz tesó.
A férjem nagyon szeretett volna, nyilván Adél is nagyon szeretett volna, én meg teljesen kereknek éreztem az életünket Adéllal. Viszont egy augusztusi estén arra gondoltam, hogy ha majd 60 vagy 70 évesen ugyanitt ülök a kertben, és arra gondolok, hogy meg sem adta a lehetőségét annak, hogy Adélnak testvére legyen, akkor vajon el tudnék-e számolni a lelkiismeretemmel.
Ott az egy komoly felismerés volt, hogy nem.
És az én saját kényelmem nem írhatja felül azt, hogy még lehetőséget sem adok annak, hogy jöjjön a testvér vagy ne. És ahogy ezt megfogalmaztam, ez egy augusztus végi nap volt. Szeptember közepén Ábel úgy döntött, hogy jönni akar.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
