Legfrissebb bemutatója a Kulcskeresők című előadás a Karinthy Színházban, ahol egy mentális problémákkal küzdő asszonyt alakít, aki pilóta férje iránt érzett beteges aggódása miatt pirulákat szed. „Én sosem szedtem antidepresszánsokat, mindig próbálom a nehéz helyzeteket józan ésszel felmérni, és megoldani. Az általam alakított karakter nem ilyen. Gyakorlatilag végigidegeskedi a darabot. Nagyon szereti a férjét, aki veszélyes hivatást űz, és az állandó aggódás teszi tönkre az idegeit. Az aggódás, ami a problémáinak az alapja, viszont ismerős számomra. Anya vagyok, és szerintem minden anya aggódik, onnantól, hogy megszületnek a gyermekeink, egy aggódás az életünk. Károllyal sok mindent megéltünk együtt, voltak nehéz időszakok, mint például a baleset utáni időszak. Szóval természetesen ez az érzés iránta is megvan. Ugyanakkor engem az tölt fel a legjobban, ha vele és a családommal lehetek. No és persze az alvás. Mindig azt mondom: az alvás mindenre a legjobb gyógyír.”
Gerda és Károly szeretnek utazni, életük egyik legfontosabb utazása, a nászút azonban még várat magára. „Most a járvány miatt hol egy bemutató marad el, hogy egy előadás csúszik el másik időpontra, rengeteg a beugrás, és így nagyon nehéz előre tervezni. Ezt a bizonytalanságot nehezen élem meg. Jó lett volna elmenni nászútra – sóhajt a színésznő. – Jövőre talán. De ha lehetne, én télen nem is lennék itthon. Nem szeretem a hideget. Csak ilyenkor nincs a mi szakmámban lehetőség a pihenésre. Itt ilyenkor van főidény. De arról álmodozom, hogy sikerül összehoznunk egy télből a nyárba pihenést. Zanzibáron vagy valami hasonló helyen. Eredetileg oda terveztük volna a nászutat, ami sajnos egyelőre elmaradt.”
Kiemelt kép: Archív
