Kun Zsuzsa interjúja
Az édesanyja temetésén nem sírt úgy, mint Schmuck Andorén.
Fodor Zsóka: Andor 55 évesen ment el, ilyen fiatalon még nem lenne szabad meghalni. Főleg úgy, ahogy ő halt meg, hogy maga választotta a halált. Anyám milyen boldog lett volna, ha megválaszthatta volna, mikor megy el. Az utolsó két évében mindig mondta, „Erzsikém, te olyan jóban vagy a Jóistennel, beszéld meg vele, hogy vigyen el engem.” Andor a Jóisten kegyeltje volt, minden vasárnap 10 órakor ment misére a Bazilikába, mégis így lett vége…
„Hívtam, nem vette fel…”
Andort fiaként szerette…
F. Zs.: Tizenöt év boldogságot köszönhetek neki. Jártuk együtt a világot, vitt magával mindenhova, Amerikába, Palma de Mallorcára, Egyiptomba… Soha nem engedett fizetni. Amikor meghalt, szerettem volna én eltemettetni, de Mága Zoli, aki jóbarátja volt, nem engedte, ő intézte.
Az a hír járta, hogy Andorral az utolsó éveiben már nem beszéltek egymással.
F. Zs.: Három évvel ezelőtt azt mondta nekem: „Életem, nem mutatom meg neked, hol lakom, mert tudom, ha beteg lennék, állnál a lakásom előtt, nyomnád a csengőt, és ha nem nyitnám ki, rám törnéd az ajtót.” Aztán hívtam, nem vette fel, nem hívott vissza. Ilyet addig soha nem csinált. Akkor már tudta, súlyos beteg, ezért kiszállt az életemből. Írtam neki egy levelet, amiben megköszöntem azt a 15 évet, amit kaptam tőle. Megírtam neki, hallottam, beteg, biztattam, biztos túl lesz rajta. Majd így búcsúztam el: „Nagyon szeretlek, köszönök mindent!” Erre a levélre sem reagált. Pedig korábban arról beszéltünk, hogy esetleg összeköltözünk. Ha leesnék a lábamról, mellettem legyen, segítsen. Arról nem volt szó, hogy ő megy el előbb…
Kell egy lelkiállapot ahhoz, hogy valaki öngyilkos legyen.
F. Zs.: Okos ember volt, imádott élni, de tudta, mi vár rá. Így nagyon sok általa szeretett embert kizárt az életéből, hogy ne sajnálják.
Ötven évig együtt
Ön úgymond nagyon jó „édesanyja” volt Andornak, de nagyon jó gyereke is volt az édesanyjának.
F. Zs.: Anyámmal mi össze voltunk nőve, ötven évig éltünk együtt. Rendkívül szellemes, humoros, okos asszony volt.
Kilencvennégy évesen még együtt whiskyzett Szőke Zolival.
Azt mondta neki: „Velem a világon mindenről lehet beszélni, a szexről nem érdemes, mert már arra már nem nagyon emlékszem.” Valahogy én is így vagyok ezzel. Kétszer mentem férjhez, mind a két férjem hozzánk költözött, anyám egyiket sem igen szerette. Nagy része volt abban, hogy mindkét házasságom válással végződött.
„Imádkozom a Jóistenhez”
Ön nem hagyta magára az édesanyját, de vajon, ha szükség lesz rá, önről ki gondoskodik majd?
F. Zs.: Amikor csúnyán elestem a liftben, és nagyon megsérültem, Dévényi Ildikó Pécsett élő színésznő barátnőm költöztetett magához. Úgy megütöttem magam, hogy nem tudtam használni az egyik kezemet, Beállított a kádba, lemosott, gondomat viselte. A másik barátnőm, Mádi Piroska Budapesten színésznő, a hegyen él. Amikor megint nagyon beteg voltam, influenzás, bevásárolt nekem. Azt hiszem, rájuk számíthatok, ha baj van, és imádkozom a Jóistenhez, hogy akkor ne hagyjon magamra. Szerencsére a két kezemen meg tudom számolni, hogy életem során hányszor voltam beteg. Én csak arra számíthatok, mint egész életemben, hogy
amíg tudok, dolgozom és gondoskodom magamról. Nem félek a haláltól.
Hiába vagyok 83 éves, nem szoktam rá gondolni. Szeretek élni, imádom a hivatásomat, és boldog vagyok, hogy még mindig szükség van rám.
Ahogy mondta, két férje volt. Tudna még valakivel együtt élni, megosztani valakivel az otthonát?
F. Zs.: Összeköltözni nem tudnék már senkivel.
Ahogyan egy ágyban aludni sem. Mert én tudom, hogyan néztem ki egykor, amikor reggel felébredtem, most pedig már nem vagyok az a ropogós husi.
Vágynék azonban egy olyan emberre, aki fölvállalna, barátjának tartana, tudnánk együtt utazni, színházba járni, aki eljönne hozzám kávézni. Akinek nem Magdi anyust juttatom az eszébe a Barátok közt sorozatból, nem Magdi anyus hírneve vonzza, hanem engem, önmagamért szeretne.
Kiemelt kép és fotók: Nagy Zoltán, Schumy Csaba, DFP/fotocentral.hu
