Nemrégiben vallott először Görög Zita arról, hogy huszonöt éve küzd azért, hogy az édesapja kigyógyuljon az alkoholbetegségéből. „Az apám egy rendes ember, aki iszonyatosan jó szándékú és jóindulatú, csak egyszerűen ebből a betegségből nem tud kijönni, nincs betegségtudata. Most már talán van az elmúlt tíz évben, de én körülbelül huszonöt éve harcolok azért, hogy ő gyógyult alkoholista tudjon lenni.
Elvonókra vittem, álltam anyagilag a részét, amire szükség volt, és mégis mindig visszacsúszott”
– magyarázta a Telex Afterben.
Nagy tehertől szabadult meg
A modell a minap A szépség ezer arca című YouTube-műsor vendége volt, amelynek háziasszonya – utalva arra, mennyire nyíltan beszélt édesapja keresztjéről és a családjukról − azzal kezdte, lenyűgözi őt Zita bátorsága. „Nagyon hosszú út volt eljutni odáig, hogy az ember ki merjen tárulkozni a nagyközönség felé is. Azt hiszem, sokkal nagyobb teher volt egy csomó mindent magamban tartani, mint egyszer csak így megnyílni!” – felelte a modell, majd ezt az érzést egy vízeséshez hasonlította.
„Tudod, amikor elindul valami, és csak úgy zubog és zubog. Egy csomó terhet lemosott a vállamról – folytatta. – Vagy egy csomó olyan dolgot, amitől féltem, hogy majd meg leszek ítélve. Nem is az, hogy majd másképp néznek rám, hanem hogy esetleg a szüleim mit fognak gondolni erről. Hogy ezzel valóban tudok-e segíteni, hogy beszélek az édesapám alkoholproblémáiról. Mert sok helyen még mindig nem értik, ezt miért kellett…
Zita arról is beszélt, mit szólt mindehhez az édesapja. „Mi erről nagyon sokat beszélgettünk előtte is. Nagyon őszinte kapcsolatunk van.
Érdekes módon az anyukám élte meg egy kicsit szégyenként.
Az apukám mindig is vállalta magát, és tudja, hogy mik az értékei, és azok alapján határozza meg magát. Tudja, hogy neki van egy démona, amivel egész életében keringőzik, de ettől függetlenül azt is tudja, hogy mik azok a pozitív tulajdonságai, amivel ő adott a barátainak, a családjának, nekem.”
Nem hazudott…
Azt külön kihangsúlyozta, az édesapja nem haragudott meg rá. „Nyilván feltette a kérdést, miért volt erre szükség. És amikor elmondtam, hogy azért volt erre szükségem, mert nagyon nehéz – most már lassan harminc éve vagyok a közéletben – mindig kerülgetni a gyermekkori témát. (…) És mindig röviden válaszolni.
Nem kamuztam soha! De súroltam annak a határát, hogy ne kelljen többet mondani, mint ami akkor komfortos volt, mondjuk, húsz-huszonöt évvel ezelőtt.
És ezt ő nagyon szépen elfogadta.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
