Szöveg: Szabó G. László
Bár Lukács Sándor nem tartja magát kifejezetten romantikus alkatnak, a Halászbástyára szólt a vacsorameghívása, Maráczi Mari pedig örömmel fogadta el az akkor már sokak által szeretett színész invitálását. Mindketten kacagva emlegetik: nem csak az ország, kettőjük életében is a győzelem napja volt május 9-e. A vacsora óta ugyanis együtt vannak.
Körberajongták a lányok
Első találkozásuk a Madárkák forgatásakor történt 1971-ben. Az akkor még főiskolás Lukács Sándor első filmszerepét játssza, Maráczi Mari pedig scripterként, vagyis a rendező munkatársaként a forgatás hátterét koordinálja. „Jó hangulatú forgatás volt – emlékezik a feleség. – Sanyit mindenki helyes, kedves fiúnak ismerte meg. Már kezdő színészként körberajongták a lányok. Nekem éppen akkor udvarlóm volt, így a kölcsönös szimpátiánál többet mondani nem tudok.
Lehet, hogy titokban megállapítottuk egymásról, hogy hú, de helyes, kezdeményezés azonban nem történt köztünk. A forgatás után négy évig nem is találkoztunk. A Fészek Klubban kerültünk újra egymás látókörébe. ’Jaj, szia, de jó, hogy látlak!’ – akkor is csak ennyi volt. Örültünk egymásnak.
De meghívott egy sikeres előadásra, a Harmincéves vagyokra. Kérte, várjam meg őt, és azon az estén mentünk fel a Halászbástyára.”
Akkor már mindketten szabadok voltak. „Az előadást már úgy néztem, hogy vizsgálgattam őt. Tetszett a játéka, a mozgása, a tánca.
Vacsora közben a kezét nézegettem. Erre a villanásra konkrétan emlékszem. Szeretem a szép kezeket. De lenyűgözött a környezet is, ahol vacsoráztunk.
Utána kezdtünk sűrűbben találkozni, persze nem úgy, hogy másnap már lobogtunk a szerelemtől. Egyszerűen jól éreztük magunkat együtt. Minden olyan jó tempóban jött.”
Ruttkai Éva vitte a szülőágyhoz
Közös életük újabb mérföldköve 1976 karácsonya lett. December 24-e. Azon a napon kötöttek házasságot. „Más lehetőség nem is adódott. Sanyi akkor már felkapott színész volt. Szinte minden este játszott, közben rádiózott, forgatott, szinkronizált.
Annyit tudtunk előre, hogy 24-én nincs semmi dolga, ezért délben volt az esküvőnk. Azóta minden évben pezsgővel koccintunk ezen a napon, és pontosan déli 12-kor.
Volt egy év, amikor Máté, a fiunk munkaügyben Dél-Afrikában tartózkodott ezen a napon, de onnan is felhívott, hogy a koccintásnál ő is jelen lehessen.”
Máté születéséhez is szép történet fűződik. „Vasárnap volt, Sanyinak dupla előadása. A délutáni Orfeusz alászáll előtt bevitt a kórházba, s mire lement az első előadás, megszületett a fiunk. Nem volt sok ideje az esti kezdésig. Ruttkai Éva a kocsijába ültette, és úgy, ahogy voltak, jelmezben megjelentek a kórházi ágyam mellett. Éva később el is látogatott hozzánk. Pár hónapos volt a gyerek. Alighogy kicsomagoltam, Éva rögtön a kezébe vette, Máté pedig ’belepecsételt’ a tenyerébe.”
Nem csak a múzsája, a kritikusa is
A féltékenység sosem vetett árnyékot a házasságukra. A kölcsönös bizalom egyetlen percre sem szűnt meg köztük. „Éreztem, hogy Sanyi szeret, ragaszkodik hozzám. A Rák jegyében született, ami annyit jelent: fontos számára az otthon, a biztonság. Öndicséretnek hangzik, mégsem az.
Van egy otthonteremtő képességem. Ez nem érdem, adottság. Ha nyaralni megyünk, egy kis szobában is percek alatt otthonos hangulatot teremtek. Sosem gondoltam arra, hogy valaki elveszi őt tőlem. Pedig volt, hogy éjfélkor csöngettek be hozzánk. Tudom, hogy ez is a pálya velejárója. A legkülönbözőbb helyzetekben kellett okosan döntenem.
Nagy szerencse az is, hogy nem voltam teljesen civil. Tudtam, ha egy forgatás éjjel kettőkor ér véget, az még nem jelenti azt, hogy háromkor már nyílik is az ajtó. Ismerem jól ezt a fajta életformát.”
Mari később sminkes, majd mesterkozmetikus lett, hat-hét évig kozmetikai szalont vezetett, de férje premierjeit természetesen sosem hagyta ki.
„Minden szerepében láttam. A legemlékezetesebb a gyulai Caligula helytartója marad 1978-ból. Ceauşescu világától pár kilométerre óriási hatása volt. Harag György rendezte, akiért én is rajongtam.”
Építő kritikáit nem csak egy-egy előadás után, férje verseit elsőként olvasva is elmondja. Nem csak felesége, múzsája is Lukács Sándornak.
„Szeretem minden sorát, de idézni egyiket sem tudom. Még azokból a versekből sem, amelyeket hozzám írt. Ha elakadást érzek valahol, szólok neki. Na jó, na jó, mondja ilyenkor, aztán mutatja, hogy átírta. Őrajta változtatni nem akartam, és nem is tudtam volna. Vagy elfogadod a másikat, és tolerálod a dolgait, vagy állandóan veszekedtek, aztán elváltok. Én a nagy egészet fogadtam el.”
Pedig igazi szórakozott művész a párja, meséli. „Néha bizony a föld felett jár, rácsodálkozik hétköznapi dolgokra, de engem ez sem zavar. A színpadon azonnal feltalálja magát, de ha kenyeret kell venni, háromszor felhív, hogy milyet melyik polcról, és a végén mégsem azt hozza. Nem baj. Az én feladatom, hogy a dolgok szépen, gördülékenyen menjenek.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
