Nem kétség, a magyar könnyűzene állócsillaga Fenyő Miklós, aki számára a nagy áttörést az 1968-as Ki Mit tud? jelentette. Csavard fel a szőnyeget, énekelte a Hungária zenekarral.
Nehezen kezelte
Az énekes egykor a Retro Rádió Sztársáv című műsorában azt mesélte, ez az év gyökeresen megváltoztatta az életét, híres ember lett, amit nehezen tudott kezelni. „Ráadásul egyik pillanatról a másikra.
Mentálisan, pszichésen ez komoly zavarokat okozott nekem. Két-három éven át özönlöttek, tódultak utánam a rajongók, még az otthonomhoz is eljöttek. A lépcsőházban vártak, legfőképpen lányok, a falra mindenfélét firkáltak.
Szegény nagyanyám még a lakásunkba is beengedte őket. Beültek az ő kis szobájába, órákon át beszélgettek, susmutoltak. Ő rólam kérdezgetett, a lányok is, csak éppen arról, ami a négy fal között, a zárt ajtók mögött zajlik. Ezekből az évekből született meg jóval később a Levelek a falon című dalom.”
Fenyő Miklós anyukája el volt ájulva
A néha kényelmetlen rajongás azonban azt jelentette, Miklós sztár lett, még ha ezt a szót idehaza akkoriban nem is szerették használni. „Anyukám boldog volt, és büszke rám. Látta, sikerem van, szeretnek. El volt ájulva. Drága anyám!” Fenyő egyébként azt mesélte a Bestnek, hogy édesanyja rajongott a zenéjéért. „A nagybetűs nő az édesanyám volt.
Egy tündérbogár, ragyogó dumával, imádott társaságában lenni, és imádták a társaságban.
Vonzódott a művészetekhez, rajongott bizonyos művészekért, például az apai nagyapámért, aki a születésemre verset írt. Nagy rajongója volt a rock and rollnak, így nekem is, mindig ott volt a koncertjeimen.”
Kiemelt kép: Réti Borbála/fotocentral.hu
