Sándor Péter azt vallja, bizonyos értelemben minden gyerek lázad, mert egy kor után megkérdőjelezi a szülő mondatainak igazságtartalmát, kételkedni kezd abban, hogy van-e létjogosultsága annak, amit mond. „Az egész kamaszkor is egy lázadás, és a felnőtté válás kezdete. Akkor alakul ki az ember saját személyisége. Kamaszként nekem is volt egy komoly lázadásom, de szerintem ez egy normális dolog. Ha ez a lázadás kimaradna, ha nem kérdőjeleznénk meg a szülők szavait, akkor felnőttként nem biztos, hogy ki tudna alakulni a magától értetődő, önálló személyisége az embernek.
A színész édesapaként is ugyanígy vélekedik erről. „A 11 éves kisfiamnak is most kezdődik ez a lázadása. De szerintem ez egy nagyszerű és nagyon szép dolog, még akkor is, ha szülőként néha nehéz. Mert így kezd kiteljesedni a saját személyisége.
Fontos dolog, hogy egy szülő ezt észreveszi-e, és jól kezeli, és ad-e szabadságot a gyerek személyiségének. Nyilván valamiféle korlátokkal. De ki kell teljesednie, és tudatosodnia kell benne ebben a korban, hogy lehet saját döntéseket hozni, viszont ezekért felelősséggel tartozunk. A szülőnek talán csak egy mankónak kellene lennie a gyermek felnőtté válásának folyamatában, és kerülnie kellene a diktatórikus eszközöket.
Egyébként a darabra visszatérve, Rudolfnak lehet, hogy éppen az lehetett a legnagyobb problémája, hogy nem alakult ki idejében a saját döntési képessége. Az uralkodói családokban nagyon keményen megszabják, hogy mit lehet, és bizonyos értelemben ő ennek az áldozata. Szóval apaként én örülök neki, hogy a fiam személyisége kezd kialakulni” – mesélte a színész, aki a Rudolf című musical lázadó, egyben őrlődő főszerepét alakítja.
Sándor Péter arról is mesélt a vele készült interjúban, hogy nem mondaná magát őrlődő típusnak. „36 éves vagyok, van egy 11 éves kisfiam és egy szeretetteljes, boldog párkapcsolatom, a hétköznapokat pedig próbálom pozitívan élni.”
További részletek a Story Rejtvény különszámában!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
