Van, aki presztízsveszteségnek érezné, ha nagykoncertek helyett kisebb-nagyobb családi rendezvényeken lépne fel, ezért nem is vállal bizonyos létszám alatti fellépéseket. Galambos Lajcsi mindezt másként gondolja. Amióta a trombitás szabadlábon van, ugyan sok mindent átértékelt az életében – például feldarabolja 1,5 millió négyzetméteres birtokát, és egy részét eladja – , de vannak dolgok, amihez régen és ma is ragaszkodik. Pédául hogy vannak fellépési lehetőségek, amelyekért nem illik pénzt elfogadni. Azt ugyanis egy zenész hivatástudatból teszi.
Ezt a szép gesztust – ami egyben sváb szokás is – Lajcsi még a nagyapjától tanulta meg, aki később a mestere lett. Ő tanította meg ugyanis trombitálni is Lajcsit. De azzal, ahogy élt, rengeteg pozitív példát tanított meg az unokájának. Ehhez pedig Lajcsi igyekszik hű maradni.
„Emlékszem, egyszer épp húsvétkor kopogtattak be, amikor az ünnepi asztal körül ültünk, és hívták el nagyapámat egy ilyen búcsúztatásra. Akkor megkérdeztem tőle, miért kell még ünnepnapon is mennie. Sosem felejtem el, mit válaszolt.
’Mert ez a hivatásom. Aki pedig nem megy el hivatástudatból, az nem is igazi zenész.’
Sosem fogadott el ezért pénzt. Ebben nőttem fel és ehhez még az is hozzájön, hogy a családi ünnepeken – esküvőkön, születésnapokon – az én kazettáim szóltak, erre mulattak a családok. Ahogy a nagyapámnak, nekem is ez a hivatásom, hogy zenével gyógyítsak lelkeket és hangulatokat” – mondta a trombitás a Blikknek.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
