Bagi Ivánt arról ismeri az ország, hogy Nacsa Olivérrel duóban mindenkit megnevettetnek, A minap azonban olyan őszinteséggel beszélt gyermekkori problémáiról, és arról, hogy ezek hogyan hatnak az életére a mai napig, hogy azzal inkább könnyeket csal a szemünkbe. A humorista a Ridikül vendége volt, ahol a téma a fiatalon felnőtté válás volt.
„Nálunk ugye az volt a helyzet, hogy négyen voltunk testvérek, és három apa jutott erre a négy testvérre – kezdte vallomását Iván. – Tehát a bátyám és a nővérem ők édestestvérek, de nekem sajnos csak féltestvéreim vannak. De az nem baj, csak sokszor éreztem azt, hogy a bátyám és a nővérem talán jobban összetart. De lehet, hogy ennek nincs köze ehhez a dologhoz.
A születésem után, mivel apám nem akart anyukámmal tartós kapcsolatban lenni, vagy úgy, hogy mi hárman együtt éljünk, ezért anyukám, akinek voltak már egészen korán pszichés problémái, úgy döntött, hogy intézetbe ad, és ezért nagyon korán odakerültem.
Ott voltam tíz évig, de különböző intézményekben. Végül a nővérem magához vett, tehát neki valószínűleg fel kellett nőnie, bár ő akkor már 24 éves volt. Azért nem tudott hamarabb kivenni, mert volt egy apasági per a szülők között. Tehát ilyen nagyon bonyodalmas, meg szövevényes családi viszonyok ezek. És akkor a nővéremnél laktam hat évet, és utána a bátyámhoz kerültem. De az biztos, hogy fel kellett nőnöm, ez egyértelmű. Csak nem tudom, hogy vajon felnőttem idejekorán és koravén lettem, vagy gyerekként megpróbáltam úgy lavírozgatni, meg a túlélésért játszani.
Nem mert kompótot enni
Iván úgy fogalmazott, hogy látta, hogy az intézetből a társai nagyrészéből drogos vagy prostituált válik. Ezért ő megpróbált saját magának határokat szabni.
„Én azt láttam, hogy körülöttem mindenki elkallódik. Számomra, ezt jelentette a felnőtté válás, hogy ezek az emberek rossz társaságba kerültek, elkallódtak, alkoholisták lettek, dohányozni kezdtek. stb. És én ettől nagyon féltem. Az ártatlanság elvesztésétől egészen sokáig rettegtem. Mondok egy példát. Nem mertem kompótot enni vagy rostos ivólevet inni, mert féltem, hogy ha megromlik, akkor alkoholtartalmúvá válik, és hogy akkor kapcsolatba kerülök az alkohollal.”
Személyiségfejlődési zavart állapítottak meg nála
Iván arról beszélt, nem is tudja eldönteni, hogy túl korán kellett felnőtté válnia, vagy igazából soha sem tudott felnőni.
„Azt gondolom, hogy talán nem nőttem fel. És azt látom, hogy ez a dolog be is szakadt. Lehet, hogy ez ilyen személyiségfejlődési probléma. Személyiségfejlődési zavart azt megállapítottak akkor, amikor kikerültem az intézetből, mert akkor volt egy általános vizsgálat, hogy a nővérem magához vehessen. Azt mondták, hogy nem javasolják, mert már olyan sok sérülést szenvedett a gyerek. Jobb, hogyha visszahelyeznek az állami gondoskodásba, és utána 18 éves koromban jöhetnék ki. De végül is nem így történt.
Azt érzem, hogy mintha nem tudnék felnőtt lenni, és ez a magánéletben is okoz problémát.
Mintha a nőkben az anyát keresném inkább, nem pedig a lelki társat vagy a másik felemet. Úgyhogy , nem tudom, hogy felnőtté váltam-e, szerintem nem, és nagyon hiányzik most, hogy nem tudom, hogy viselkedik egy felnőtt, vagy hogy él egy felnőtt?
