Molnár Gusztávnak január óta fix munkája van, ráadásul nem is egy. Egy informatikai cég programkoordinátora, a Molnár Ferenc Színműhelyben pedig vezető színész, főrendező, valamint színészmesterség-oktató. És ahogy azt a Story már márciusban megírta, az RTL leszerződtette a Sztárboxra is, ami az ökölvívóműsor múlt heti sajtótájékoztatóján végre hivatalossá is vált. Itt beszélgettünk vele.
A nagy visszatérés
„Azért az én történetem az elmúlt 4-5 évben eléggé necces, valljuk be.
És én tényleg úgy voltam vele, hogy üzleti szempontból egy kereskedelmi csatornának én veszélyforrás vagyok. Óriási dolog, hogy ezek az emberek, műsorkészítők ekkora bizalmat szavaztak nekem. Emiatt nyilván van rajtam most egy plusznyomás
– kezdi lapunknak őszintén a színész, aki úgy érzi, már-már túl komolyan veszi az egészet. – Próbálok kicsit belazulni. A következő időszakban ez lesz a feladatom, hogy kicsit ezt játéknak is fogjam fel, és ne vegyem véresen komolyan. De nekem ez akkor is a ’visszatérés’… Talán ez jó szó. Vagy ’bizonyítás’. Mert pontosan tudom, hogyha bemegyek egy helyre, akkor az emberek fele azt mondja, hajrá, de valakinek egész más a véleménye…”
„Fogják a kezemet”
Legjobban a kisfiának szeretne bizonyítani. „Nagyon hiányzik a fiam. Ez az egy rossz az életemben. Mivel nagyon régen nem láttam, jó volna, hogyha ő is büszke lenne rám, és ha mást nem, akkor képernyőn keresztül üzenni neki – érzékenyül el egy pillanatra Guszti, aki mint tudjuk, alkoholproblémái miatt jó ideje nem látta a kisfiát. Életének más területei azonban sínen vannak.
– Pár hónapja azért volt, hogy utcán aludtam, mert nem volt hova mennem. Újságpapírokon aludtam. Most meg van egy csodálatos barátnőm, szép helyen lakom. Esküvői helyszíneket nézegetünk. Van hova bemennem dolgozni, és amikor vége van a munkának, akkor mehetek edzeni. Az RTL egy olyan biztonságos légkört alakított ki, fogják a kezemet, mellettem vannak, ami nagyon megható. És az egy csodálatos dolog, amikor megvan az edzés, és hazamegyek, hogy van hova”
– mondja, mégis van benne egy nagy adag félelem, hogy el ne veszítse azt, ami mára újra megadatott neki.
Józanul küzd
Az alkohollal való viszonya nem tagadja, ma is kétséges. Nem szépít, amikor azt kérdezzük, ez az állapot, ami most van, vajon tartható-e.
„Őszintén szólva, nem tudom. Nagyon sokszor volt olyan, hogy én most változtatok az életemen, elhittem, hogy most majd máshogy lesz, aztán nem úgy sikerült, és csalódást okoztam saját magamnak. Szóval mostanában úgy vagyok ezzel, hogy minden egyes este, amikor lefekszem, akkor örülök, hogy a mai nap megvolt. Nagyon sokáig számoltam a napjaimat.
Volt, hogy másfél év után zuhantam vissza. Volt, hogy két nappal azelőtt, hogy egyéves lettem volna. Szóval nehéz egy ilyen betegséggel együtt élni. Én nem azért csináltam hülyeségeket, mert nem szeretem a szeretteimet. Nem azért, mert feltétlen gonosz ember vagyok. Hanem mert van egy olyan betegségem, a függőség, ami néha számomra is megmagyarázhatatlan.
És elkezdtem tőle nagyon félni. Jelenleg még nem vagyok teljesen jól, vannak még lelki problémáim, nehézségeim, de most józanul küzdök meg velük. És pontosan tudom, hogyha nem így tenném, akkor csak még több bajt okoznék saját magamnak, merthogy általában ez szokott lenni. A legutolsó balhé óta tiszta vagyok. Beszabályoztam az életem, és szoktam vele viccelődni, hogy annyit dolgozom most, hogy az már teljesen az ivás rovására megy.”
Kiemelt kép: Trenka Attila/fotocentral.hu
