Kis túlzással Szorcsik Viki gyerekkorától végigdolgozta az életét, és bár a szülei mindent megadtak neki és két testvérének, leginkább azért hálás, hogy a munka becsületére és szeretetére nevelték.
„A szüleim elhalmoztak minden földi jóval, de nekünk, gyerekeknek, amíg otthon éltünk, mindig mindenben segítenünk kellett. Még a nyári szünidőben is. Így hamar megtanultam, hogy semmit nem adnak ingyen, mindenért keményen meg kell dolgoznom, és ez a mai napig így van.”
Gyerekkori karrierje egy fogkrémreklámmal indult, majd jöttek az iskolai versmondások, szereplések. Végül 16 évesen gondolt egy nagyot, és elhagyta Salgótarjánt, a szülői házat, az iskoláját, és elindult egyedül szerencsét próbálni Veszprémbe, a Petőfi Színházba. „Egész életemben egy álmom volt, hogy színész legyek, és ez itt, Veszprémben indult el. A szüleim mindenben támogattak, de közben mondogatták: kislányom, mi nem szeretnénk a te utadba állni, de az tudd, nehéz utat választottál, mert mostantól a saját lábadon kell megállnod!
Féltettek, de tudták, makacs vagyok, ha valamit a fejembe veszek, azt tűzön-vízen át megvalósítom. Kitartó, erős, talpraesett lány vagyok, nem hátrálok meg, nem ijedek meg a nehézségektől.
Büszkék voltak rám. Hat évet töltöttem Veszprémben, olyan fantasztikus színészekkel játszhattam együtt, mint Tordai Teri, Koltai Róbert, Trokán Péter, Blaskó Péter, Benedek Miklós, Agárdi Gábor… Nagy iskola voltak ők nekem, nagy alázattal figyeltem őket, tanultam tőlük. Közben levelezőn, majd magántanulóként persze befejeztem a középiskolát is” – mesélte Szorcsik Viki a Storynak.
Kiemelt kép és fotók: Archív, TV2
