Südi Iringó – Vidéken bújt el a szerelmével

Iringó tudatosan vonult vissza a nyilvánosságtól. Szerette volna, ha lecseng körülötte az őrület, és ismét teljes nyugalomban fokuszálhat arra, amihez ért, a táncoktatásra. „Hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól a népszerűség. Sőt valószínű, hogy nem özönlöttek volna az emberek a táncstúdióimba, ha nem ismernek meg a műsorban. Rengeteg vendégem, tanítványom lett, heti hat napot tanítottam éveken keresztül, közben fellépésről fellépésre jártam. Megismertek, mindenkinek volt hozzám egy kedves szava, ami melengette a szívem. De tudom, ma már nem így lenne. A mai világban, azaz a közösségi média világában inkább bántás éri az embert, amiből én biztosan nem kérnék. ­Emiatt nagyon örülök, hogy ­akkor, és nem pedig most szerepelek a ­médiában.”
A mindig mosolygós táncos a mai napig oktat, és a tánc nagy valószínűséggel így vagy úgy az élete része marad, de egyre inkább megfogalmazódik benne a gondolat, hogy valami egészen más irányt kellene vennie. „Közel negyvenévesen azt érzem, ideje lenne új mederbe terelni az életem. Egyelőre nem látom a következő lépést, így kivárok. Noha meg kell jegyeznem, nem szeretem a változásokat. Na ehhez képest egyébként épp nemrég adtuk el a párommal a budapesti házunkat, és költöztünk ki vidékre, egyelőre egy ideiglenes helyre – nevet fel. – Vettünk egy telket, amire hamarosan elkezdünk építkezni. Most még bozótot irtunk, fát vágunk, kerítést építünk –, és hogy mindezt élvezni is fogom, azt pesti lányként sosem gondoltam volna. Van, hogy kimegyünk, és csak ülünk csöndben, egyedül a szarvasbőgést, a madárcsicsergést hallani, és imádom! Lehet, a kor teszi – tréfálkozik. – Annyira pörgős húsz év van mögöttem, hogy jelenleg nem vágyom másra, mint elvonulni a világ zajától.”