Tóth Vera legfrissebb nyilatkozatából úgy tűnik, hogy ő és testvére, Tóth Gabi újra beszélőviszonyban vannak. És bár az interjú során külön kihangsúlyozta, nem áll szándékában megvédeni a húgát a viselt dolgaiért, valahol mégis azt tette.

Tóth Vera állítja, húgát Tóth Gabit nem feltétlenül a pénz motiválta, amikor szerepet vállalt a politikában. Sokkal inkább azon emberek felé szerette volna kifejezni a lojalitását, akikkel közelebbi kapcsolatban állt a pártban.

„Gabi egy nagyon összetett személyiség. Sokszor az érzelmei viszik, és ha a Fidesznél volt egy-két ember, akikkel összebarátkozott, és bekerültek a mindennapjaiba mint barátok, onnantól kezdve valamiféle lojalitást érzett a tevékenységeik iránt. Nem feltétlenül mondanám, hogy ez ilyen anyagi töltetű dolog volt. Az anyagi sztori sosem motiválta Gabit, ezt tudom.

És nem a védelmére szólva, de én ismerem, bocsi, én vagyok a nővére. Pontosan tudom, hogy a 38 év alatt merre fele ment az ő személyisége

– magyarázta Tóth Vera a Wolfáramlat – Csend a zaj mögött című YouTube-műsorban.

Tóth Gabi a legnagyobb hazai popsztár lehetne?

Vera a húga tehetségében is maximálisan hisz.

Engem nem érdekel, hogy Gabit hányan húzzák le, hogy szarul énekel, meg ilyenek. Ezzel én egyáltalán nem értek egyet.

Attól, hogy ott milyen technikai körülmények vannak, eltorzítják AI-jal, meg ráteszik a gépet, meg rosszul jön át a hang... még mindig azt mondom, hogy Gabi az egyik legnagyobb popsztár lehetne itthon. Mindig ezt nyomom belé, hogy ’Figyelj, oké, elrontottad. Szerintem nem kellett volna ennyit politizálni'.”

Nem hisz magában

Vera szerint a fő probléma az az, hogy a húga nem hisz eléggé önmagában. „Tényleg, elnézést, nem akarok a háta mögött beszélni, de hogy csak, amit mi is, a közönség látunk, hogy mint a kaméleon, úgy változik – folytatta. – Az nem baj, ha egyik nap piros a hajad, a másik nap be van fonva, de tudd, hogy ki vagy ebben a kaméleonságban. (…)

Valahogy ezt hiányolom mindig, hogy önmagára találjon.

Ahogyan egyre jobban megy bele a korba, egyre nehezebb önmagára találnia, és egyre jobban fel kellene vállalnia a valóságot. A valóság pedig egy tonnás teher. Ha kivágod azt a gátat, ami ott van közted és a valóság között, ha totál magadra zúdítod, abból minimum egy Nyírő Gyula kórház lesz. Nála egy finomhangolás kellene, hogy szépen lassan megismerje önmagát, és rájöjjön:

’Ja, én ilyen tehetséges és szép vagyok! Akkor ebből sok mindent ki lehetne hozni. Tudok zenét írni, táncolni, énekelni! Vannak zenészbarátaim, egy gyerekem, akiből töltekezhetek az anyaságomban’. Ezeket ő nem tudja… De szerintem most kezd ráérezni erre. Ő mindig meghal, aztán újjászületik.”