Ahhoz kétség sem fér, hogy Claudia hazánk egyik legismertebb műsorvezetője és színésznője, emellett sokak példaképe, egy igazi díva. Így nem lehetett egyszerű dolga a vejjelöltjének, amikor a lánya, Panka először mutatta be őt neki. Vagy mégis? Claudia most a Storynak elárulja, milyen anyósvicceket nem veszi magára, mondván, „akinek nem inge…” És még csak nem is jellemző rá, hogy belekotnyeleskedjen a húszéves lánya, Panka szerelmi életébe.

Az anyósvicceket nem veszi magára Liptai Claudia, mondván, „akinek nem inge…” És még csak nem is jellemző rá, hogy belekotnyeleskedjen a húszéves lánya, Gesztesi Panka szerelmi életébe.

„Nem mindenkit mutattam be neki”

De kíváncsiak voltunk, hogy mielőtt a lánya először hazavitte a barátját, akkor már sejtette-e, hogy ennyire jól fogadja majd. „Szerintem az, hogy kiből milyen anyós válik, egy tanult minta alapján dől el. Az én anyukám minden szempontból a világ legjobb anyósa volt! Persze nem mindenkit mutattam be neki, ahhoz túl gyorsan váltogattam a fiúkat – mosolyodik el. – Illetve a nehéz családi állapot miatt, ami édesapám alkoholizmusából fakadt, erről már többször beszéltem, nem is szerettem hazavinni senkit. De attól sosem féltem, hogy anyukám mit fog szólni a páromhoz. Tudtam, hogy nem fog ítélkezni, hogy elfogadó lesz, és hogy bízik az ítélőképességemben. Végül akiket bemutattam neki, mindegyiket szerette, és viszontszerették őt. Sőt általában az ő pártjukat fogta – különben ezzel én is így vagyok –, de csak mert tudta, hogy jó emberek, és nem bántanának. Azt pedig rettentően sajnálom, hogy Ádámot már nem ismerhette meg…”

„Nincs szükség rá, hogy egy fúria legyek”

Ugyan a lánya, Panka sem tartott attól, mit szól majd a választottjához, mégis időbe telt, hogy bemutassa őket egymásnak. „Az édesapja (Gesztesi Károly – a szerk.) elvesztése hatalmas bizalomvesztéssel járt. Ő sokkal óvatosabb, mint én voltam ennyi idősen – meséli tovább. – Addig nem mutatta be a barátját, amíg ő maga nem bizonyosodott meg afelől, hogy komoly dologról van szó. Persze sokat mesélt róla, így amikor először találkoztunk, már élt egy kép a fejemben, milyen ember lehet. A találkozást egyébként direkt egy semleges helyszínre szerveztük, egy étterembe mentünk el ebédelni, és ott volt az egész család – az ikrek, Marci –, tehát hogy a fiú ne érezze, hogy egy vallatásra érkezett… És nem is azzal fogadtam, hogy ’Szervusz, kisfiam! Mesélj el magadról mindent!’ – mondja nevetve. – Jól kezeltem, és jól is kezelem a mai napig. Szerintem jó anyós vagyok. Mondjuk, úgy nem is nehéz, hogy tényleg egy fantasztikus srácról van szó, nincs szükség rá, hogy egy fúria legyek. Panka nem is választhatott volna jobb társat maga mellé. Már ismerem az édesanyját is, volt egy közös családi összeröffenés. Szóval jól alakulnak a dolgok. Persze ettől még Panka árgus szemekkel figyeli, mihez mit szólok, mit mondok előtte…”

„Személyiségben rám ütött”

Az utóbbi egy-két évben Claudiának sokat változott a kapcsolata a lányával, közelebb kerültek egymáshoz, és már-már barátnők lettek. „Korábban sok csatározásunk volt. Ez abból is fakadt, hogy bár külsőre tiszta apja, személyiségben rám ütött. Nagyon hasonlóak vagyunk. Ő egy erős személyiség, és én látom, micsoda humor és mélység lakozik benne – meséli tovább. – Mostanra érett meg annyira, hogy rálásson arra, mit miért mondok neki. Nincsenek köztünk tabuk, bár természetesen vannak titkok, amiket csak a barátjának, barátnőinek mond el, és ez tök rendben van. Bár már húszéves, kész felnőtt, tudja, hogy hozzám bármivel fordulhat, bármilyen helyzetben felhívhat, mindent megoldok. Így volt velem anyukám is… Istenem, bármit megadnék azért, hogy felhívhassam őt!”

Mivel Claudia és a lánya is igen elfoglaltak, napközben szinte csak telefonon vagy üzenetben érik utol a másikat. „Naponta többször is beszélünk, pláne ha aznap este a barátjánál alszik. De már vannak kávézós délutánjaink, én pedig minden mást hozzá igazítok. Panka még nálam is elfoglaltabb! Tanul, dolgozik, meg hát húszéves, folyamatosan jön-megy. Érthető, hogy a szabadidejében nem akar állandóan az anyjával nyünnyögni… Meg szerencsére itt van még nekem Marci – jegyzi meg nevetve. – Nemrég múlt tízéves. Egyébként eddig még nem állított haza olyasmivel, hogy ’tetszik neki a Julcsi’… Ez még várat magára. Na majd akkor kiderül, milyen anyós is vagyok valójában!” – mondta a rá oly jellemző humorral.ja magát.