A Kossuth-díjas színész-rendező egészen fiatalon veszítette el az édesanyját. Hegedűs D. Géza megrázó interjúban beszélt a tragédiáról. A Vígszínház népszerű művésze azt is elárulta, hogyan volt képes színpadra lépni aznap, amikor a tragédia történt.

Hosszú, keserves hónapokon át tartott térdműtétje utáni felépülése, ami komoly számvetésre késztette Hegedűs D. Gézát. „Akkor számolsz le magadban egy csomó mindennel, és értesz meg olyan dolgot, hogy mit jelent egyáltalán élni” – mondta a színész Kadarkai Endre Hallgatlak című podcastjában.

Nem a színház a legfontosabb

Így került szóba, hogy mi volt életének az a fordulópontja, ami ráébresztette, hogy nem a színház a világon a legfontosabb.

Nem akart beszélni róla, aztán mégis úgy döntött, kitárulkozik. A 73 éves művész válasza a riportert is megrendítette.

„A hozzád közel álló emberek elvesztése. A halál mire tanít meg az élettel kapcsolatban... Én édesanyámat tragikus körülmények között vesztettem el elég fiatalon, és apám is megrendítően nehéz helyzetbe került.

Autóbaleset volt, amiben apukám vezetett, és anyukám nem élte túl a karambolt.

Édesapámért is küzdeni kellett, hogy valamilyen szinten fölépüljön, és értelmes és gazdag élete legyen még, ami kiméretett rá aztán a későbbiekben.”

A tragédia akkor történt, amikor a színész még nem volt nős, nem születtek gyerekei. „Még a családalapítás előtt volt, és akkor értettem meg már ezzel a váratlan és tragikus drámai helyzettel szembesülve, hogy előző nap még nyafogsz ilyen hülye hiúságaidon, és egyszer csak szembesülsz azzal, hogy élet és halál.”

Önkívületben a színpadon

„Képzeld el, ezen az estén, amikor édesanyámat elvesztettem, nekem játszanom kellett” – tette hozzá a Nemzet Színésze, de valami csoda folytán lelkiállapota a színházban senkinek nem tűnt fel.

„Emlékszem, hogy játszottam, egyfajta ilyen révületben voltam, mintha egy harang lett volna rajtam, egy ilyen búra. Nem is fogtam fel igazán a világ valóságát. Szerintem nem látta senki, se a partnereim, se a közönség, hogy milyen belső lélekállapotban vagyok. Kötelességet teljesítettem, de akkor már megértettem valamit, hogy mi a fontos, mi a nem fontos.

Ekkor értem meg azt is, hogy ezt a halált életekkel kell megváltani. Akkor döntöttem el, hogy családot alapítok.