Sok múlik azon, hogy egy Down-szindrómás gyerek milyen fejlesztéseket kap, és hogy mindez miként segítheti majd a felnőtté válásban. Vajon Balla Eszter úgy érzi, mindig, minden esetben jól döntött?

A háromgyermekes színésznő, Balla Eszter közszereplőként nem először beszél már arról, hogy elsőszülött lánya, Down-szindrómával született. Emma a felnőttkor küszöbén áll, hamarosan tizennyolc éves lesz. Az édesanya ennek kapcsán végiggondolta az életüket, és értékelte saját szülőségét.

„Lazább gyerekkort kellett volna hagynom”

Eszter nyíltan és őszintén mesélt arról, hogy igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy Emma minden fejlesztést megkapjon, ami felnőtt életében előnyére válhat. Utólag viszont úgy értékeli, talán másképp kellett volna csinálnia és azt is elmondja, miért gondolja így.

„Volt egy idő, amikor azt mondtam mindenre, hogy igazából semmit nem bánok meg az életemben, mert tudom, hogy azt a döntést, amit hoztam – még ha most azt is gondolom, hogy nem úgy kellett volna – az akkori tudásommal azt hoztam meg. De Emmával kapcsolatban most, hogy mindjárt felnőtt lesz – és ez kicsit vízválasztó – mostanában megálltam, és átgondoltam, mi is volt eddig.

Annyira jó lett volna, ha picit több a tudásom vagy tanít a másik generáció, az idősebbek. Mert nagyon kevés volt a tudásom természetesen, de edukációs szempontból sem voltam túlságosan jól tartva. Sokmindent másképp csináltam volna. Sokkal több lazább gyerekkort hagytam volna Emmának

– fogalmazta meg Puskás-Dallos Péter kérdésére az After Spot podcastjában.

„Az az idő nem velem telt”

Eszter igyekezett mindenre megtanítani lányát, ennek érdekében minden fejlesztésre elmentek. Utólag már azt mondja, azt az időt akár együtt is tölthették volna.

Nagyon rá voltam feszülve, arra, hogy megfelelő fejlesztéseket kapjon, hogy minél jobban, minél több mindenre megtanítsuk, amire csak lehet. És nagyon későn jöttem rá, hogy ez kontraproduktív. És ezt még a többi gyereknél is megcsináltam, hogy már az óvodában volt különfoglalkozás és beirattam, hogy az jó, úgyis csak játszanak, kicsit angoloznak, vagy kicsit táncolnak. Most már úgy vagyok vele, hogy az az idő nem velem telt.

„Van egy nyomás a szülőben”

Eszter a szívére tette a kezét és belátta, bár mindig mindent a gyerek fejlődése érdekében tett, benne volt a nyomás, hogy őt magát is megnyugtassa, hogy ezzel jót tesz lányának. Emma négy-öt éves volt, amikor Eszter először azt érezte, talán túl sok mindent csinálnak egyszerre.

Nagyon nehéz ezt eldönteni, hogy mivel teszel többet a többi átlagos gyerekhez képest. Van is egy feszülés, egy nyomás a szülőben. Itt egy kicsit több dolog múlik rajtad, hiszen nagyjából élethosszig el kell őt kísérni. És sokkal nagyobb a felelősség, hogy felnőttként mire lesz képes. De ezt nagyon nehéz megmondani kiskorban.