Napi friss

Reviczky Gábor kincset talált a kukában, Rudolf Péter lecsapott rá

A Vígszínház igazgatóját, Rudolf Pétert régi barátság fűzi Reviczky Gáborhoz Fotocentral / Vörös Szilárd
A Vígszínház igazgatóját, Rudolf Pétert régi barátság fűzi Reviczky Gáborhoz

Reviczky Gábor otthonában különleges színháztörténeti kincsek lapulnak. Többek között a Vígszínház több évtizedének plakátjai, amelyeket egy felújítás során kidobtak, és a pusztulástól egy villanyszerelő megmentette őket. A színész emlékei között Ruttkai Éva, Benkő Gyula egykori legendás előadásai is megelevenednek.

Reviczky Gáborhoz, vagy ahogy a szakmában sokan hívják, Revihez mindig érdemes emlékekért menni, mondja Rudolf Péter, miközben kollégája háza felé autózik.

„Én kukáztam”

A Vígszínház igazgatóját régi barátság fűzi pályatársához. „Nagyon-nagyon sok mindent csináltunk együtt végig. Rengeteget tanultam tőle, rengeteget röhögtünk együtt a világ dolgain.

Valami különös módon nála van a 130 éves Vígszínház plakátarzenálja, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi a háttérsztori

– mondja, és mint kiderül, a különleges anyag története legalább olyan érdekes, mint maguk a plakátok.

Tudni kell, amikor 1991-ben a Vígszínház felújítása miatt a társulatnak átmenetileg sátorba kellett költöznie, a régi színházépületben rengeteg tárgy vált feleslegessé.

„Amikor az ember akar valami megfogható dolgot a múltjából, én kukáztam” – ismeri el Rudolf Péter, és a házigazda is hasonló módon jutott a kincseihez.

A Vígszínházat az 1992-93-as évadban újították fel, a munkálatok előtt rengeteg relikviát selejteztek ki Fotocentral / Olajos Piroska
A Vígszínházat az 1992-93-as évadban újították fel, a munkálatok előtt rengeteg relikviát selejteztek ki

Amit mások kidobtak volna, Revi megmentette

Reviczky szerint, ha nincs észnél a színház villanyszerelője, rengeteg érték veszik oda örökre. „Minden szemetet el akartak égetni.

Senkinek nem jutott eszébe, hogy megmenekítse a színháztörténetileg rendkívül fontos anyagot, hogy mit játszottak itt, mikor minek volt a bemutatója, hogy nézett ki régen egy vígszínházi plakát. Csak a villanyszerelőnek jutott eszébe.

Ő mentette meg, és a Czagányi Jani rengeteget félretett, sok színésznek ajándékba adott, de teljeset csak nekem adott” – büszkélkedik.

Ezután Rudolf Péter csak ámult, olyan korabeli színházi plakátok kerültek az asztalra. Elsőként a legrégebbi: a Magyar Néphadsereg Színházának nyitóelőadását hirdeti, a vörös csillag is megjelenik rajta, és tudatja, hogy az előadás „az egykori Vígszínház helyén” zajlik.

Ruttkai, Benkő és a régi nagyok

A plakátok között egymás után bukkannak fel a Víg legendás alakjai. Benkő Gyula, Ajtay Andor, Sulyok Mária, Bulla Elma, Ruttkai Éva, Tábori Nóra... Az égi társulat számos színészének neve, szerepe idézi fel az egykori nagy előadásokat.

Egy Csehov-előadás plakátja különösen izgalmas: a Cseresznyéskert szereposztásában Ruttkai Éva Anyevszkajaként, Egri Márta Ányaként, Kútvölgyi Erzsébet pedig Varjaként szerepel.

A régi nevekhez személyes emlékek társulnak. Nem egyszerűen színészek vannak ezeken a papírlapokon, hanem kollégák, példaképek, közös történetek.

A beszélgetés végén kiderül: a különleges gyűjtemény végül visszakerül oda, ahová igazán tartozik: a Vígszínház archívumába. Reviczky Gábor évtizedeken át vigyázott rájuk, megőrizte azt, amit egykor mások kidobásra ítéltek.

A régi plakátok most újra mesélhetnek Ruttkai Éváról, a régi társulatról, a legendás előadásokról, egy eltűnt korról és arról a színházról, amelynek történetében Reviczky Gábor maga is fontos fejezetet írt.