Herczeg Zoltán mögött összetartó család áll: édesanyja, Gizella és a divattervező között azonban nem csak külsőségekben nagy a hasonlóság. Most már az érdeklődés is közös.

Nagy kincs az édesanya a háznál. És miután Herczeg Zoltán nem titkolt célja, hogy előbb vagy utóbb vidéken önellátó életre rendezkedjen be, szeretné is megszerezni mindazt a tudást, amivel szülei rendelkeznek.

Édesanyja, Gizella és a divattervező édesapja szerencsi kiskertjükben gazdálkodnak, a megtermelt zöldségekből és gyümölcsökből nemcsak saját magukat, de a tágabb családjukat is ellátják.

Nekik köszönhetően Herczeg Zoltán mindent megtanulhat a hagyományos gazdálkodásról és a föld szeretetéről. A tervező az első lépést meg is tette: örömmel szállt be a családi diószüretelésbe. Édesanyjára, Gizellára amúgy is mindenben számíthat.

Anya és fia a családi „birtokról” ezúttal közel 20 kilónyi kiváló minőségű biotermést takarított be, amivel Herczeg Zoltán örömmel elbüszkélkedett a nagyközönségnek. Régen látott édesanyjáról is posztolt egy friss fotót. Anya és fia nagyon hasonlítanak.

Az első ajándék a kis(herczegség) birtokról, kb. 20 kilónyi, kiváló minőségű diót szüreteltünk le Anyucikámmal, ami nettó 3-4 kiló dióbél biztos megvan, ez vagy 15-20 000 Ft lenne a boltban, ehelyett csak fel kellett szedni a földről, amit Istenke lepergetett nekünk az égből, a semmiből. Tartott vagy egy óra hosszat. Hát kell ennél több?

– írta a közösségi oldalán.

Együtt a család

A dió kilója valóban több ezer forint a piacon, ám a haszonnál is nagyobb kincs, hogy Zoli mai napig a családjával együtt szüretelhetett.

Zoli ugyan sokáig tudatosan távol tartotta a reflektorfénytől a szüleit, különösen édesapját, akiről rendszerint a családi anekdotákban sem tett említést.

Ezúttal elárulta, amit édesanyjával összegyűjtöttek, azt a „fater” töri és tisztítja meg.

Példaképek

Ha minden az elképzelések szerint alakul, néhány éven belül ő és párja Szokolyán egyedül is gazdálkodnak majd. Zoli biodinamikus gazdálkodást tervez.

„A párom teljesen más környezetben nőtt fel, mint én, így egyelőre csak a romantikus lehetőségét látja ennek az önellátó életnek. Én annyival vagyok előrébb, hogy a gyerekkoromat vidéken töltöttem, boldogan, sárosan.

Olyan szerencsés voltam, hogy nekem még megadatott látni, ahogy a tiszatardosi nagyszüleim a vályogházukban élnek, és közben disznót tartottak, és növényeket termesztettek. Ha csak a felét tudnám annak, amit ők, már boldog ember lennék. De én a közgazdasági egyetemmel és a fővárosi létemmel jó messzire sodródtam attól az életformától, ahová most nagyon visszavágyok.

Ha szerencsénk van, akkor anyukám még sok mindent megtaníthat nekünk. Mert a cél az, hogy öt-tíz éven belül önellátóak legyünk. Hiszem, hogy a jövőben csak az él majd túl, aki erre az életformára berendezkedik” – árulta el korábban a Story magzinnak.