Deák Bill Gyula néhány órával a halála előtt még arról beszélt, hogy jól érzi magát, és várja, hogy hazamehessen. Bill kapitány fia megrázó történetet mesélt el édesapja utolsó éjszakájáról.

Két hete már, hogy váratlanul elhunyt a magyar blueslegenda, Deák Bill Gyula, aki pótolhatatlan űrt hagyott maga után a zenei életben és persze rajongói és családja szívében is. Fia, Deák Tamás azóta is nyugtatókat szed, és újra és újra lejátssza magában az utolsó találkozás pillanatait. És most soha nem hallott részleteket mesélt arról a bizonyos éjszakáról.

„Ezzel minimum öt évvel meghosszabbítjuk az életedet”

Deák Bill Gyula szeptember közepén egy rutinbeavatkozásnak vélt pacemakerbeültetésre ment a zalaegerszegi kórházba, ami sikeres volt, a lábadozása is jól haladt, ám szeptember 17-én megtörtént a tragédia, amire senki sem számított. Ugyanakkor egy hónappal azelőtt már adódtak gondjai a szívével.

„Apu augusztus 8-án egy szlovákiai koncert előtt egyszer csak elájult. Minden előzmény nélkül történt, épp sétált volna fel a színpadra, amikor összeesett. Ugrottunk hozzá, felnyaláboltuk, kólával itattuk, majd nem sokkal később, mintha mi sem történt volna, a közönség elé állt, és lenyomta a bulit. Intő jel volt. Tudtuk, hogy a szívével gond van, de ő mindig erősnek mutatta magát. Aztán mégiscsak rábeszéltük egy alapos kivizsgálásra, ahol ijesztő adatokat produkált. Elkerülhetetlenné vált egy pacemaker beültetése” – idézte fel a Blikknek Deák Tamás.

Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor a doki megszorította apu kezét, s határozottan mondta neki: ’Bill, megkapod a pacemakert, és ezzel minimum öt évvel meghosszabbítjuk az életedet.’

Deák Bill Gyula jól érezte magát a műtét után

Tamás elmondása szerint édesapja a beavatkozás után hamar jól érezte magát, és azt mondta neki, olyan, mintha újra 20 éves lenne.

„Amikor megtörtént a beültetés, megkönnyebbülten láttuk, hogy apu mennyire jól van. Bementünk hozzá, ő pedig felkelt az ágyból, süteményt evett, viccelődött. Többször is kijelentette azzal a csibészes mosolyával: ’Fiam, érzem, ahogy a vér áramlik bennem, érzem, ahogy az erőm visszatér’” – idézte fel, hozzátette, édesapja nagyon várta a turnéja folytatását, és a lelkükre kötötte, hogy másnap reggel ne késsenek, nyolcra legyenek ott érte, és vigyék végre haza.

Miután elköszöntünk tőle a kórházban, éjfélkor még felhívtam, ő pedig megismételte, hogy mennyire várja a reggelt, a hazamenetelt. Azt utólag tudom, hogy hajnali egy órakor bement hozzá az ügyeletes orvos, megmérte a pulzusát, és apám, aki addig a telefonját nézegette, csak annyit mondott neki: ’Köszönöm, remekül vagyok, már alszom is.’

Álmában érte a hátsó fali infarktus. Hajnal négykor hívtak a kórházból, hogy baj van. Nem sokkal később már ott álltam a feleségemmel az ágyánál. Az arca nyugodt volt, a teste szinte forró. Átöleltem, megcsókolgattam, s megköszöntem neki, hogy felnevelt, hogy embert faragott belőlem. Azt mondta a doki, olyan súlyos volt a szívrohama, hogy a pacemaker sem menthette meg. S ez az infarktus bárhol, bármikor bekövetkezhetett volna nála.”

Deák Bill Gyula fia még elárulta, édesapja hamvait hazaviszik, és szeretett felesége mellé helyezik, hogy „hadd legyenek így, együtt az idők végezetéig!”