„Nem akartam, hogy a gyerekeim színészek legyenek, de nem volt mit tennem, el kellett fogadnom a döntésüket” – mondta korábban a legendás színész. Így még biztosan nem láttuk együtt Haumann Pétert, Haumann Petrát és Haumann Mátét, mint a cikkben látható felvételen.

A Nemzeti Filmarchívum oldalán tettek közzé egy bájos, a nyolcvanas években készült felvételt, melyen Haumann Péter és gyermekei, Haumann Petra és Haumann Máté énekelnek. Talán ekkortájt dőlt el a sorsuk, pedig édesapjuk nagyon nem akarta, hogy az ő nyomdokaiba lépjenek. Egykor a Haumann gyerekek és persze az édesapjuk elmesélték a Bestnek, hogy hogyan s miért döntöttek végül e mesterség mellett s hogyan fogadta ezt Péter.

Mindennap együtt reggeliztek

A művész úgy mesélte, tisztességesen helytállt szakmájában és apaként is, habár nem mindig volt ezt könnyű összeegyeztetni, például amikor a gyermekei, Dávid, Petra és Máté kicsik voltak.

Nehéz időszak volt, ugyanakkor a sok munka hozadékaként tisztességes körülményeket tudtam teremteni a családomnak. Budán, kertes házban lakhattunk, és szerencsére nem szenvedtünk semmiben hiányt. Sokat dolgoztam, viszont az együttléteink intenzívek voltak.

Minden reggel komótosan, nyugodtan megreggelizett a család, és közben beszélgettünk. Aztán elmentem próbálni, este pedig előadásra, de a kettő között a családomé voltam, és rengeteget játszottunk. Most, hogy már nagyok a gyerekeim, és ott vannak még az unokáim is, mondhatom, manapság a legnagyobb dolog, ha egyben marad a család” – fogalmazott korábban.

Kedvenc bárjukben beszélgettek

Hogy szép családi életet éltek, azt mind Petra, mind Máté minden interjúban hangsúlyozták. Máté így:

„A mienk talán sosem volt egy klasszikus apa-fiú viszony. Mindig inkább barátok voltunk, és mindenekelőtt: szövetségesek. Az apám mindig jelen volt az életemben. Bármennyire elfoglalt volt, sosem hagyott magamra. Rengeteget beszélgettünk, minden problémámat megosztottam vele, a kamaszkor nehézségeit is vele vészeltem át. Nekem ő sohasem a nagy színész volt, hiszen én ebbe születtem bele, nem volt nagy ráébredés, hogy atyaég, az én apukámat az egész ország ismeri. Világéletemben Haumann Péter fia voltam, sosem tudtam milyen másnak lenni.”

Apa és fia kapcsolata felnőttként is szoros maradt, habár Máté sokat dolgozott külföldön. Ám amikor csak tehették, minden héten beültek a kedvenc bárjukba egy whiskyalapú koktélra.

„És kitárgyaljuk a körülöttünk lévőket, például az először randevúzókat, hogy mennyi esélyük van egymással, pont, mint két öregasszony. Persze szóba kerül a szakma is. Mind a ketten elvárjuk a másiktól a kritikát, a tanácsot, legyen szó színházról, magánéletről” – mesélte Máté egy, az édesapjával közösen adott interjúban.

„Nem voltunk elkényeztetve”

„Tökéletes gyerekkorunk volt, mindig szeretet és bíztatás vett minket körül, de nem voltunk elkényeztetve. Anyuval úgy neveltek fel bennünket, hogy hálásak lehetünk érte” – ezt mondta gyermekkoráról Haumann Petra, aki csakúgy, mint öccse, már kisgyermek korában tudta, színész lesz.

Édesapám nem vitt a próbákra és a forgatásokra, de a kész munkáit mindig megnéztük a testvéremmel. Ettől függetlenül a legtöbb színház főbejáratát nem ismerjük, mindig a művészbejárón lógtunk be. Valahogy mi sem tudtunk ellenállni ennek a világnak. A testvéremmel, Mátéval így mi is színészek lettünk.

Pedig apjuk nem ezt a sorsot szánta gyermekeinek.

„Nem akartam, hogy a gyerekeim színészek legyenek, de nem volt mit tennem, el kellett fogadnom a döntésüket – nyilatkozta korábban. – Petra pici kora óta imádott szerepelni, aztán amikor bejelentette, hogy színésznő lesz, azt mondtam neki: ’Nem nőnek való pálya, válassz valami tisztességes foglalkozást!’

’Legyél fogorvos, tanárnő vagy pszichológus!’ De nem hallgatott rám. Máté sem. A színész mindig ki van szolgáltatva a sorsnak. Nehéz kenyér ez, hiszen az embernek az ínségesebb időkben is fenn kell tartania saját magát, óvnia kell a testét, ami a hangszere, és ugrásra készen kell állnia, amikor rátalál egy lehetőség. Van, amikor hónapokig, vagy akár egy évig nem kap felkérést. Ezek az időszakok nem könnyűek.