6 éve hunyt el Verebély Iván: Latabár Kálmán hetente kétszer járt hozzájuk
Éppen ma hat esztendeje annak, hogy Verebély Iván az égi társulathoz szerződött. Egyik utolsó interjújának részleteivel emlékezünk rá.
A Jászai Mari-díjas magyar színész és komikus, Verebély Iván a hazai színjátszás és kabaré egyik legmeghatározóbb, legszerethetőbb epizodistája volt. A Színház és Filmművészeti Főiskola 1961-es elvégzése után a Miskolci Nemzeti, majd a budapesti Nemzeti Színház társulatához tartozott. Legnagyobb sikereit az 1968-tól évtizedeken át hűen szolgált Vidám Színpadon, valamint a későbbi Centrál Színházban aratta.
Sokoldalú humora, sajátos arcjátéka és finom iróniája a vígjátékok és kabarék kihagyhatatlan alakjává tette. A színpad mellett rendszeresen feltűnt játékfilmekben és tévésorozatokban Emellett rendkívül sokat foglalkoztatott szinkronszínész is volt. Jellegzetes hangját, kiváló komikusi vénáját és elegáns egyéniségét a közönség generációkon át imádta.
Verebély Iván: „Ők fertőztek meg”
Verebély Iván pályaválasztása nem volt hétköznapi. „Édesapám az István Kórház főorvosa volt, és emellett a Vígszínház házi doktora – mesélte egykor Verebély Iván. – A magyar színházi élet színe-java ott ült a várótermében, ők fertőztek meg a színházzal.
Édesapám nemcsak belgyógyász volt, hanem ideggyógyász is, és mélyhipnózissal gyógyított. Latabár Kálmán hetente kétszer járt hozzá.
Súlyos cukorbeteg lévén naponta ötször szúrta magát inzulinnal, de a kezelések napján csak kétszer kellett... Hatalmas feszültségét a mélyhipnózis oldotta" – mesélte még 2019-ben a Storynak.
Verebély Marcell: „Színházban nőttem fel”
Ekkor a Story közös interjút készített Ivánnal és két gyermekével, Marcellal és Fannival. Előbbi valószínűleg nem ismeretlen olvasóink előtt, hiszen az RTL kreatív vezetőjeként a csatorna számos sikerprodukciójáért felelős.
„Színházban nőttem fel, viszont soha nem akartam színész lenni. De annak, hogy a háttérből mindig figyeltem édesapámat, nagyon nagy szerepe lehet abban, hogy végül a média világában helyezkedtem el. Már 16 éves koromban tudtam, hogy a tévé és a film érdekel igazán” – mondta akkor Marcell.