Az RTL sztárműsorvezetőjének, Köllő Babettnek az élete kívülről csupa csillogás és siker. A tökéletesnek látszó kép mögött azonban súlyos veszteségek, önbizalomhiány és egy olyan házassági krízis is meghúzódik, amely kis híján mindent felülírt.

A kamerák előtt magabiztos díva, a zárt ajtók mögött egy érzékeny lelkű, sebezhető nő, akit akár egy rosszul értelmezett pillantás is el tud bizonytalanítani. Ez akár kerékkötője is lehet a hosszú, boldog életnek, melynek elemeit a VIASAT3-csatornán, vasárnaponként látható A Te Kék Zónád című műsorban ezúttal vele kutatta Hámori Barbara műsorvezető-producer.

„Ikrekkel voltam terhes”

Kívülről nézve Köllő Babettet fény, csillogás, luxus veszi körül, ráadásul egy odaadó férj és egy csodálatos kislány várja odahaza. Mielőtt azonban rálépett a sikerhez vezető útra, a férje, András megnyomta a stop gombot. Ráadásul mindezt egy családi tragédia árnyékolta be.

Ikrekkel voltam terhes, mikor a kislányom óvodás volt és már egy kilósak voltak, amikor sajnálatos módon - genetikailag nem voltunk rendben – kiderült, hogy 14-15 % esélyünk van arra, hogy mindhárman életben maradjunk

– emlékezett Babett.

„A mai napig nem kérdeztem meg, hogy milyen neműek voltak, mert egyszerűen nem tudtam feldolgozni a történteket. Viszont ott volt az a pont, hogy azt éreztem, ha a sors nem azt szánja nekem, hogy három gyerekes anyuka legyek, akkor mi nagyon jól elvagyunk így hárman, de hogy akkor mi jöhet még? És jött a lehetőség a Luxusfeleségek című műsorra.”

Ugyan Babett imádja a színészetet, és otthon is jól érezte magát a főz, mos, takarít, gyereket nevel, férjet kiszolgál szerepkörben, mégis elkezdett többre vágyni. A férje viszont nem.

„András bekerült egy olyan szituációba, hogy most neki kellene az én hátteremnek lennie és egy olyan pasinak, aki világéletében vezető pozícióban volt, nehéz hátralépnie. Ebből sok vitánk volt” – ismeri el.

András nem volt túl lelkes a műsor miatt, el akart válni.

A tévézés ingoványos terület

Az egymás iránt érzett szerelmük végül túllendítette őket a nehézségeken. A műsornak köszönhetően pedig Babett országos ismeretségre tett szert. Milliók irigyelték a fényűző életét, a magabiztosságát. Ez azonban csak a látszat volt.

„Nálam kétkedőbb ember nagyon kevés van. Sok munkám van abban, hogy magabiztosnak tűnjek. Egy rossz pillantástól el tudok bizonytalanodni” – ecseteli. Babett egyébként nem bánta meg, hogy teret engedett a televíziós karrierjének.

„Egy darab volt a színházban, amit megtartottam. Egyrészről azért, hogy színésznek érezzem magam, másrészről azért, mert, aki annak a darabnak a producere és aki a barátnőm is, akkor adott nekem munkát, amikor senki nem bízott bennem, és úgy érzem, ezzel vissza tudok valamit adni. Hiszek az életet meghatározó, sorsszerű körforgásban, és abban, hogy a cukorkás tányérból nemcsak kiveszünk, hanem vissza is teszünk.”

A tévézés azonban ingoványos terület.

Nehéz megélni a fent és lenteket. Azt, mikor dolgozol egy műsorban és minden rólad szól, majd véget ér, és ez gyorsan le tud zuhanni. Ott vagy, de nem tudod, mi lesz a következő feladatod.

Babett azt sem tagadja, gyakran hallgat a megérzéseire.

„A gyerekem szerintem Amerikában fog élni, mert az a vágya. Én lehet, hogy egy nyugdíjas otthonban képzelném el magam, olyanban, mint ami a filmekben van és ahol harminc nő küzd Pierce Brosnanért, az egyetlen férfiért. Én Jane Fonda lennék, valami susogós melegítőben...”

Vacsora után még két hamburger

A pörgés, az állandó rohanás a lételeme. Ilyenkor is a férj jelenti a legjobb kontrollt.

„Ő látja mikor hajszolom túl magam és olyankor kivesz egy hétre az életemből és elmegyünk valahova” – meséli a férjéről.

Ha valami mozgatja a kapcsolatunkat, hisz húsz éve jól tud működni, az valószínűleg az, hogy én otthon tényleg más vagyok. A férjem jobban szeret saját magánál. Minden gondolata az, hogy én hogyan legyek jól.

A podcast címében szereplő Kék Zóna elnevezés lényege a hosszú, boldog élet, de vajon ez beleilleszthető egy szervezetet túlhajszoló sztáréletbe?

„Mielőtt a kislányom megszületett, sokkal felelőtlenebbül és egészségtelenebbül éltem. Ahogy ő elkezdett nőni, jött az életembe a felismerés, hogy minél hosszabban elkell kísérnem őt az úton. Elkezdtem vizsgálatokra járni. Tehát nekem ez, hogy gyomortükrözés, kolonoszkópia, teljesen normális dolog, amit saját magamtól csinálok” – árulta el.

A legnagyobb gondot számára az egészséges táplálkozás jelenti.

„Tizenhat évesen anorexiával kezdtem az életemet. 166 cm vagyok, ehhez voltam harminckilenc kiló.” Hogy ez soha többet ne fordulhasson elő, szinte mindig tematikusan étkezik, de bűnözni is szokott.

„Vannak túlkapások. Vacsora után simán megcsinálom, hogy elmegyek egy gyorsétterembe, bepuszilok két hamburgert, sült krumplit, almás pitével.”