A Best Podcast legutóbbi vendége Bodrogi Gyula volt. A Nemzet Színészben áprilisban töltötte be a 92. életévét és úgy gondolja, az idegrendszere élete legnagyobb ajándéka.

Az elmúlt 92 évben Bodrogi Gyula már mindenen keresztülment, így szinte mindenre van jó tanácsa is. Ahogy fogalmazott, kedves volt hozzá az élet, bár már az elején elég sok megpróbáltatás érte.

„Beteges kisgyerek voltam, rögtön az elején súlyos, akkoriban halálos tüdőgyulladásban szenvedtem, de sikerült meggyógyulnom. Aztán kövér gyerek voltam, a talpam is, olyannyira, hogy menni sem tudtam. És az eredeti nevem! Buzik Gyula. Amikor gyerekkoromban a közértben megkérdezték tőlem, hogy hívnak, kisfiam, és megmondtam, mindenki mosolygott rajtam” – idézte fel korai emlékeit a Nemzet Színésze.

A háború szörnyűségei is mély nyomot hagytak benne, a szirénák és a bombázások emléke a mai napig kísérti:

„Amikor bombázták Budapestet. A hangja szörnyű volt, a mai napig, ha elmegy a fejem felett egy repülő, befogom a fülem, vagy a párnámat a fejemre nyomom. A másik, láttam anyámat félni, és ez belém égett. Zsidó származású volt. Túlélte.”

Így van most Bodrogi Gyula

Bodrogi Gyulának úgy tűnik, minden megtörtént esetre van valami jó tanácsa, amit talán érdemes lenne megfogadni. De hogy szolgál az egészsége?

Bottal járok, mert leestem a lépcsőn, de nem csinálok belőle problémát. Tudok menni, ez a legfontosabb. A fejem jó, a színházi szöveget gond nélkül megtanulom, visszamenőleg is emlékszem rájuk. Azt viszont megfogadtam, csak addig akarok játszani, amíg rendben vagyok.

Ha pedig visszatekint az életére, az égvilágon semmit sem csinálna másképpen.

„Úgy szeretem az életet, ahogy nekem kijutott. Három irányelvem volt annak idején, amikor ez a pálya kiválasztott engem. Ismerjenek, szeressenek és elismerjenek. (...) Ami a végső számvetésnél fontos lesz számomra, hogy tiszta lelkiismerettel távozzak.”

A Best Podcast teljes adását ide kattintva hallgathatja meg. Ha pedig nézné is, az alábbi videóban megteheti!