Az Operaház főigazgatója az író-színésznő nagy nyilvánosságot kapott posztjára reagált. Nagy Natália ebben leírta, hogyan és miért utasította vissza Ókovács neki tett ajánlatát. A direktor most kifejtette, ő bizony sok mindenre máshogy emlékszik...

Első könyve, A Nap születésnapja hozta össze Nagy Natáliát az Operaház vezetőjével, Ókovács Szilveszter ugyanis színpadra akarta vinni a mesét.

Csapjon a mohó haverjai kezére!

A humorista-író-színésznő azonban nemet mondott, nem akármilyen körítéssel. „Húsz éve, amikor az első könyvemet, A Nap születésnapját megírtam, úgy döntöttünk, hogy kimaradunk a szabadversenyt gátló, állami támogatásokkal működtetett posztkommunista rendszerből, és a könyvet saját pénzünkből, magánkiadásban jelentetjük meg” – kezdte posztját Natália, ami azok számára is világossá teszi, mit miért mondott, akik nem ismerték a munkásságát.

A találkozóra egyébként a férjével ment. „Megtisztelő volt, hogy az Opera színpadára került volna a mesém, de azt mondtam neki az irodájában, (...) először oldják meg az egészségügyet, az oktatást és a közbiztonságot, aztán üljünk le beszélni. (...)

Ja, meg arra is kértük a férjemmel, hogy mivel elég közel van a tűzhöz,csapjon már a mohó haverjai kezére, aztán ha sikerült, nekifuthatunk újra.

„Natália befeszült”

A direktor úgy érezte meg kell szólalnia az ügyben annál is inkább, mert a találkozó az ő emlékeiben máshogy él.

„Én is megnéztem a saját naptáramban: nem tíz éve, hanem 2013 novemberében kértem találkozót Natáliától, mert kezembe került a mesekönyve. Úgy gondoltam, Tallér Zsófia zeneszerzővel összehozom, és sikeres gyermekoperát írnak majd ők ketten, a két hölgy. Natáliát előtte sose láttam személyesen, férjével érkezett. Azt hiszem, sokkolta az Operaház belvilága, a nézőket és a turistákat is szokta, de ők boldogok a szép épülettől – Natália mintha befeszült volna” – írja a bejegyzésében.

Nemet mondtak, mint valami utált hercegnek

Ókovács felidézi, hogy a gyermekdarabot az Erkel Színházba szánták, de erről sok szó nem eshetett.

Mert Natáliáék nemet mondani jöttek, valamiért fontos volt számukra, hogy mint valami utált hercegnek, a képembe mondhassák a proklamatív hitvallásukat.

Igen, a szabadpiacról regéltek, meg a közbiztonságról, de nem szégyelltem el magam, mert a napnál világosabb, hogy kultúrára addig is szükség van, amíg más területeken nincs minden rendben, és hogy állami támogatás nélkül még egy mesekönyv sem, de egy gyermekopera egész biztosan nem juthat el ’mindenkihez’.

És el ne felejtsem, ’több száz milliót’ egy Aida-produkcióra sem tudnánk költeni, nemhogy gyermekdarabra. Valami nagyon megcsúszott Natália emlékeiben.

Indulatosak voltak, majd elmentek – idézte fel a saját emlékeit az Operaház főigazgatója. – Hogy anno 13 éve Nagy Natália feltételt szabott volna, miszerint ’csapjak rá a mohó haverjaim kezére, hisz a tűz közelében vagyok’, bevallom, nem emlékszem. Meglehet, így volt. De se addig, se azóta nem ültem jachton, nem jártam magánpalotában vagy luxusrepcsin. (Életemben egyszer szolgált ki pincér magánvacsorán, de ezt még korai volna elmesélnem.) Nincsenek mohó haverjaim.