Míg sokan nem győznek árnyékot keresni, Papadimitriu Athina ezekben a napokban van leginkább elemében. A görög származású színésznő 30 fok felett érzi jól magát, és mint mondja, 47 fokra van hitelesítve.

Hőkupola ide, szárazság oda: Papadimitriu Athina ezen a hőfokon érzi igazán jól magát. Persze ő is aggódik az élővilág sorsa miatt, de nem titkolja, számára otthonos ez a hőség. A görög származású színésznőnek meg sem kottyan a 30 fok.

„47 fokig bírom, ki van tapasztalva”

„Én 30 fok felett kezdem jól érezni magam. Nagyon fázós vagyok. Télen nagyon nem szeretem a hideget. Nem orvosi értelemben, de tiszta depressziós vagyok olyankor, nem lehet hozzám szólni… – árulta el a Mokkában a színésznő. – A 30 fok feletti hőmérséklet azért jó, mert abból nemigen lehet rögtön 10 fok… Mondtam eddig! De egyik nap megyek az autóval, azt mondja a rádió: hajnalban 4 fok lesz. Szóval ez sem érvényes.”

Trokán Péter volt feleségének a görögös vérmérséklete nemcsak a jellemében mutatkozik meg, de a melegtűrésében is. Bár azért nála is van határ: a 47 fok már őt is megingatta egy kicsit…

47 fokig bírom, ki van tapasztalva. Görögországban történt, hogy elindultam egy ötperces sétára henteshez. Oda is értem, mondtam, hogy ezt és ezt kérem, erre a hentes elindult a hűtőkamrába, én meg szorosan a nyomában mentem, mint egy zombi, hogy én is beférjek vele a hidegbe. Ott már kifejezetten rosszul voltam. Nagyon rendes volt, kicsit leültetett, bevizezett, aztán hazamentem, és megsütöttem a húst

– nevetett a színésznő.

Papadimitriu Athinának jól bevált praktikái vannak a hőségre

„A csuklómra mindig teszek valami vizeset. Vannak jó kis amerikai westernkendőim, azt bevizezem, rákötöm a csuklómra. Aztán ha három perc múlva megszárad, akkor elmegyek egy csaphoz, és alárakom újra. Ha ez folyamatosan vizes, nagyon jól hűt. A nyakamban viszont nem esik jól ez a hideg” – fejtegette.

A fiatalos színésznő azt is elismerte, a görög és magyar mentalitás különbségei ilyenkor is kiütköznek.

Rosszat fogok mondani… De a magyarnak nem kell 47 fok, mindig talál valamit, hogy panaszkodjon. Sajnálom, hogy ezt mondom. De sokan kérdezik, hogy miért vagyok mindig jókedvű? Azért, mert a jóra koncentrálok, a nap végén mindig boldogan fekszem le. Persze van, ami felbosszant, és ideges vagyok, de aztán egy csettintésre elengedem: ha nem tudok vele mit kezdeni, akkor én nem gyötröm magam, nem mérgezem magam.