Rudolf Péter hamarabb ismerte a vejét, mint a lánya. Így még inkább meghatározó pillanat volt, amikor megkérték Rudolf Szonja kezét.

Megható közös interjút adott Rudolf Péter és lánya, Rudolf Szonja. Apa és lánya számára jelenleg ünnep, amikor találkozhatnak: Szonja és vőlegénye, Tóth Dominik a Miskolci Nemzeti Színház társulatának tagjaiként ugyanis ritkán látogathatnak haza.

A vőlegény jobban tartott az anyósától

A színművész beszélt arról, hogy öröm számára azt látni, lánya mennyire jól van. Szülőként folyamatosan aggódik emiatt, ugyanakkor sosem szólt bele lánya korábbi választásaiba, így Dominik esetében sem tette. Az persze adott némi pikantériát a dolognak, hogy előbb ismerte a „vejét” az egyetemről, hiszen diákja volt, mint a lánya. Szonja szerint ez a lánykérésnél sokkal inkább könnyebbséget jelentett.

Anyutól jobban izgult, apát már ismerte

– jegyezte meg Szonja a Benned élek című podcastban.

Rudolf Péter nagy bánata

Az ünnepelt színész nem beszélt még soha előtte arról, hogy élte meg a pillanatot, amikor kincsként féltett lánya kezét megkérték.

Amikor megkérik az ember lányát, akkor próbál valami olyat mondani, amit még soha senki nem mondott. Valami emlékezeteset. Kicsit mélyíti a hangját, ugye. És azt mondja, hogy ’vigyázz rá’, meg ezeket… És nekem nem sikerült egy emlékezeteset mondanom. Nagyon örülök, azt hiszem ezt a szellemeset tudtam mondani

– jegyezte meg Péter.

Családi minta a hosszú, boldog házasság

Rudolf Péter szülei hatvanhét évig éltek boldog házasságban. Ő és Nagy-Kálózy Eszter 1990-ben házasodtak össze. A minta tehát adott a fiatalok előtt, Péter azonban a fiatalokat arra biztatja, inkább ismerjék meg a másikat, mielőtt elköteleződnek.

„Semelyik korban nem magától értetődő, hogy az ember az első emberrel rögtön össze akarja kötni magát egy életre. De meg kell adni az esélyt, hogy ez kiderüljön.”

Ő például ezért sosem szólt bele lánya választásaiba.

„A folyamatos aggodalom az ott van, hogy legyen jól, legyen jól, legyen jól. Mert a szeretet fáj, amit egy slágerben már megírták, természetesen már megelőzött valaki. De beleszólni iszonyatosan nagy ostobaság lenne. Én csak egyszerűen örülök, ha jól van. És most örülök.”