Bár hónapok teltek el Kálloy Molnár Péter halála óta, Pokorny Lia számára a veszteség még mindig nehezen felfogható. A színésznő őszintén beszélt arról, hogy még ma is azt várja, barátja egyszer csak előlép a színfalak mögül.

Kálloy Molnár Péter halála az egész országot megrázta, családja és pályatársai a mai napig nem tudták feldolgozni hiányát, Pokorny Lia például még várja, hogy barátja egyszer csak előlép valahonnan…

Pokorny Lia Kálloy Molnár Péterről: „Én nem így szoktam veled egy színpadon állni!”

A színész, szinkronszínész 2025 decemberében, 55 éves korában hunyt el, a színfalak mögött, méltósággal viselt betegség után. Emlékét megannyi filmszerep őrzi, családja pedig megalapította a nevével fémjelzett Kálloy Alapítványt.

Nemrég az első Kálloy Molnár Péter-díjat is átadták, amit elsők között Pokorny Lia vehetett át, aki többek között a Beugró című műsorban szerepelt a néhai színésszel.

A színésznő az átadón így fogalmazott:

Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra.

Mint mondta, már megedződött a gyász területén, és vallja, a kultúránkban nem fordítunk elég figyelmet az elmúlásra, az arra való készülésre, pedig nem muszáj félelemmel tekinteni erre.

„A fájdalomban és az elengedésben is megtanultam valahol annak a szépségét, hogy semmi nem a miénk, és közben meg minden érzés, minden kapcsolat annyit ad, hogy ajándéka is van a gyásznak” – tette még hozzá Pokorny Lia a díjátadón.

Most pedig, hónapokkal a barátja elvesztése után elismerte, még mindig nehezen fogadja el a hiányt. A színésznő azóta is küzd az érzéseivel, amiket most, talán terápiás jelleggel, szavakba is öntött.

„Nemrégiben átvehettem a Kálloy Molnár Péter-díjat. A díjátadó előtt a kollégák Péter egyik fontos előadását játszották. Abban elhangzik az ismert Hamlet monológ: ’Lenni vagy nem lenni’. Az jutott eszembe, hogy a ’lenni’-t értem… A ’nem lenni’-t még tanulom” – idézte fel az érzést a közösségi oldalán.

Ott álltam a színpadon egy díjjal a kezemben, amely az ő nevét viseli, és közben végig az járt a fejemben: ’Én nem így szoktam veled egy színpadon állni!’

– érzékenyült el.

Kicsit el akartam hinni, hogy egy Beugró-jelenetet játszunk. Hogy azt játsszuk: ez a tárgy egy Kálloy Molnár Péter-díj. És a következő pillanatban Peti majd előlép valahonnan, mond valami váratlant, vicceset vagy éppen szívbe markolót, és megy tovább a jelenet. De ez most nem játék volt. Ez a valóság

– fogalmazott, hozzátéve: még ő is tanulja ezt a valóságot.