Az Operettszínház népszerű színésze, Sándor Péter váratlanul bejelentette, nem lesz új bemutatója ősszel. Mint írta: hatalmas viharok dúlnak a színházi szakmában, bejegyzéséből pedig az is kiderült, további felfordulásra lehet számítani a jövőben.

Közösségi oldalán számolt be az Operettszínház sztárszínésze, Sándor Péter, hogy ősztől egy kis csönd következik a karrierében, és nem lesz új bemutatója. „Sok minden történt mögöttem az utóbbi időben, és eljött az a pont, amikor meg kellett hoznom bizonyos döntéseket a saját életemre vonatkozóan.

Ez a lépés nemcsak az én elhatározásom eredménye, de egy dolog biztos: hatalmas viharok dúltak, és úgy tűnik, még nagyobbak lesznek ebben a mi kis szakmánkban.

Szeretném gyorsan leszögezni, hogy ennek semmi köze a politikához – ez pusztán a gyarló emberi minőség lenyomata” – olvasható Sándor Péter Faceook-bejegyzésében.

Külföldre megy Sándor Péter

A nagy népszerűségnek örvendő színész azonban hangsúlyozta, a zene és a színház nem áll meg.

„Ha minden a tervek szerint alakul, hamarosan külföldre utazom az Operettszínház társulatával. Európa számos nagyvárosában fogjuk színpadra állítani A Notre Dame-i toronyőr című előadást. Őszintén remélem, hogy sikerül valami igazán értékeset átadnunk magunkból a határokon túl is, méltón ahhoz a tehetséghez, ami ebben a kis országban rejlik. Váltásokban fogunk hazautazni, de hogy ez a gyakorlatban miként lesz lebonyolítva, arról egyelőre én sem tudok részleteket mondani."

Petíciót indítottak érte a rajongók

Sándor Péter, kétségtelen, generációjának egyik legtehetségesebb színésze. Rengeteg rajongója van. Amikor két évvel ezelőtt rövid időre elküldték az Operettszínházból, a nézők petíciót indítottak érte.

A fiatal művész végül pár hónap után visszatérhetett a pesti teátrumba. Egy interjúban pedig elismerte, hogy megviselte az az időszak.

Sosem szabad elfelejteni, hogy a színészet óriási felelősség. Többek közt azok iránt az emberek iránt, akik aláírták ezt a papírt, időt, energiát nem kímélve órákig álltak a színház előtt, eljöttek az utolsó előadásomra, és azt írták a posztamensekre, hogy ’Szeretünk, Peti!’ Nehéz szavakba önteni, mit éreztem ott. Leginkább zavarban voltam, meghatódtam, és a ragaszkodásuk szeretettel töltött el. Megmondom őszintén, férfiasan, többször el is bőgtem magam. Ilyen szeretetözönre nincs felkészülve az ember.