Szigligeti Ivettet képtelen elfogadni, hogy talán sosem tudja meg, pontosan hogy halt meg január első napjaiban élete szerelme, gyermekei édesapja, Dudás Miki.

Vajon tényleg véletlen baleset történt vele az otthonában, ahogy a rendőrségi iratokban áll, vagy valaki bántotta a kajakost?

Lassan öt hónapja, hogy Dudás Miki váratlan halálhíre sokkolta az országot. Párja, Szigligeti Ivett ma is szinte mindennap megemlékezik róla a közösségi oldalán.

Első látásra szerelem

A pár még huszonévesen ismerkedett meg és szeretett egymásba. Ivett egy facebookos nyereményjátékon nyert randit az akkor sportkarrierje csúcsára tartó kajakossal. „Az volt a fődíj igazából, hogy Mikivel el lehetett menni kajakozni. Ott ücsörögtem a kajaktelepen, nyilván néztem a fiúkat, akik ott mászkáltak, és akkor egyszer csak megérkezett Miki.

Mindig azt mondtuk, hogy ez olyan első látásra szerelem volt, mert tényleg így megláttuk egymást, és ez az ’Úristen!’ Tehát mintha egymásra vártunk volna egész életünkben

– emlékezett vissza Ivett Hajdú Péter műsorában.

Örökre kérdések maradnak?

Noha hullámzó volt Ivett és Miki 11 együtt töltött éve, sosem tudtak végleg hátat fordítani egymásnak. Szerelmük mindig legyőzte a gondokat, és az is, hogy egy családként szerették volna felnevelni két gyermeküket, Narát és Milót. Az élet azonban közbeszólt. Ma sem tudni, pontosan, mi történt január első napjaiban, de a kajakost január 5-én holtan találták.

„Nyilván bele kellett törődnöm, hogy lezárták az ügyet, de bármikor újraindíthatják a nyomozást, hogyha olyan információ születik.

Mindennap úgy fekszem le, és úgy ébredek föl, hogy ha valaki csinált valamit, akkor csak mondja el, mert borzasztó egyébként azt a tényt is feldolgozni, hogy nincs, és azt is, hogy azt se tudjuk, hogy veszítettük el.

Egy boncolási jegyzőkönyvből nekem nem derül ki, hogy mi történt, és azokra a kérdésekre, amik engem emésztenek belülről, sosincsen válasz.”

„Az összes fájdalmat elvenném tőlük”

Az édesanyának a fájdalma mellett a legnagyobb nehézsége az volt, hogy mondja el a gyerekeknek, hogy az apukájuk nincs többé. „A kislányomnak még aznap elmondtam, a kisfiamnál ezt elhúztam. Megbeszéltük, elmondtam neki, és egyből az volt az első kérdése: ’Jó, de akkor hol van apa telefonja?’ Merthogy már egyből arra gondolt, érti, hogy nincs itt, és most nem látja fizikálisan, de fölhívja telefonon. Ezt a mai napig csinálja! Tehát hogy elveszi a telefonomat, és ott van apa képe, és hívja apát, hogy akkor ő beszélni szeretne vele.

Szívem szerint az összes fájdalmat elvenném tőlük, mert borzasztó látni, tudni azt, mennyire szoros kötelék fűzte őket az apukájukhoz, és hogy tényleg akármit is lehetett mondani Mikire, de azt, hogy nem volt jó apukájuk, nem

– csuklott el Ivett hangja.